2017. november 16., csütörtök

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI) 







A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 3. rész

2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország) 
9 – A termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszernek semmiféle «felegyenesedése » nem lehetséges. Az úgynevezett reformkísérletek még legjobb esetben is a munkásosztály későbbi térdre kényszerítését szolgálják, de még rosszabb, hogy diszlokációs terveket rejtenek és «kerekasztalokat», melyek mellé a munkásmozgalom vezetőt közreműködésre invitálják a tőkés osztály diktálta programokban. A munkásosztály függetlensége megkívánja az imperializmussal és intézményeivel való szakítást: az IMF-fel, Világbankkal, ENSZ-szel, a regionális EU-val, az észak-amerikai és amerikai-ázsiai szabadkereskedelmi egyezményekkel, az összessel. A munkásosztálynak mindenütt teljes függetlenségében kell minden formában harcolni az imperializmus alá vetettsége ellen kezdve az állami adóságok fizetésének megtagadásával. Sehol nem a népé ez az adósság, az csak a népek kifosztásának eszköze Európától Ázsiáig, Afrikától Latin-Amerikáig - benne az USA népével is.

10 – Az alternatívának, amit Rosa Luxembourg rajzolt fel valaha, «szocializmus vagy barbárság», égető aktualitása van. A barbárság megkezdődött. Csak a munkásosztály képes – összegyűjtve maga körül az elnyomott rétegeket – vezetni a harcot, amely megakadályozza a barbárság kiteljesedését. S nem tudja megtenni, csak a termelőeszközök társadalmasításával és minden termelőeszköznek az egész emberiség szolgálatába állításával. Ez a perspektíva az, ami miatt a munkásosztály függetlensége lehet és kell. Ez az a perspektíva, amiért küzdenek a IV. Internacionálé szekciói és cselekednek annak restaurálásáért a CORQI keretében.

11 – Miért kezdeményeznek megemlékezést, vitát a CORQI-hoz tartozó szervezetek mindenütt a világban az 1917-es Október 100. évfordulóján? Számunkra a forradalom aktuális, Lenin elemzése az imperializmusról, a kapitalizmus rendszerének széthullásáról nagyon is időszerű; ez az aktualitás pedig a küzdelem a burzsoáziával való szakításért; annak megértése, hogy az imperializmus korában az elnyomott országokban a nem teljesült demokratikus követelések megvalósítása nem a nemzeti polgárság feladata, hanem a munkásosztályé, neki kell széles antiimperialista frontot létrehoznia maga körül, neki kell irányítania (amellett, hogy bizonyos polgári és kispolgári rétegek is harcolnak a nemzeti szuverenitásért). Ehhez mindenképpen szükség van a munkáspárt függetlenségére, ezért nem vehet részt semmiféle népfront-típusú koalícióban, amely hozzáláncolná szervezeteit a burzsoáziához.

Egyedül a munkásosztály képes saját hatalmi szervezeteinek kiépítésével – szovjetek, tanácsok, bizottságok – a munkásköztársaságot létrehozni, a munkásköztársaságok szabad unióját földrészünkön és azután az egyetemes munkástanácsok köztársaságát. 1917 Októberének aktualitása az I., a II., a III. és a IV. Internacionálé kontinuitásában a munkásság emancipációjáért vívott küzdelem. Ez a CORQI aktualitása is, a nemzetközi osztályharcnak csak a formája nemzeti. A munkás internacionálé zászlaja alatt minden nemzeti sajátosságunkhoz más forma társul, de mindegyikünk feladata az autentikus, a burzsoáziától és intézményeitől független munkáspárt létrehozása.

12 –  A termelő osztályok saját magukat megszervezve tartják kezükben az egész emberiség, minden elnyomott és kizsákmányolt felszabadításának kulcsát. A munkásosztály harca tud pozitív választ adni az imperializmus által elnyomott nemzeteknek a szabadság, a felemelkedés, a szuverenitás követelésében.  Ebben és ezzel a harccal fog győzni a nők, a dolgozó asszonyok mobilizációja az egyenlő jogokért az egész világon. Ebben és ezzel a harcban ér célhoz a fiatalok a jövőhöz, szabadsághoz, munkához, szükségletei kielégítéséhez való joga.  Ezen a mozgalmom keresztül és ez által fog megoldódni a környezet védelme. A rothadó imperializmus pusztításával szemben az emberiség a termelőeszközök társadalmasítása útjára kell lépjen, amely lehetővé teszi majd a profit helyett a szükségletek szerinti termelést, amely az embert nemet védi ahelyett, hogy a létét fenyegető tőkés osztály követeléseit teljesíti.  


13 – Harcában a nemzetközi munkásosztály a nemzeti sajátosságoktól függő formában vívmányokat, jogokat, garanciákat harcolt ki.  A burzsoá államokon belül létrehozta szakszervezeteit, társadalombiztosításait, a kollektív védelme szervezeteit. Az osztályharc vezette minden szakaszban, hogy szervezetei segítségével megvédje ezeket. Trockij szavaival, «az, aki nem tudja megvédeni az elért vívmányokat, nem képes újakat sem szerezni», a IV. Internacionálé saját feladatát abban látja, hogy segítse a munkásosztályt harci szervezeteinek visszaszerzésében, segítse azok függetlenségének, minden vívmányának megvédését. 

14 – «Az emberiség válsága mindössze a proletariátus forradalmi vezetésének válságára redukálódik»: a IV. Internacionálé programjának ez a központi megállapítását teljes mértékben igazolja a XXI. század eleje.  A világban mindenütt azok a kormányok, amelyeket a történelmileg munkásmozgalomban gyökerező – szocialista, szociáldemokrata, kommunista – pártok dirigálnak, a kizsákmányolt és elnyomott tömegek által hatalomba emelt kispolgári vagy nacionalista pártok a tőkés osztály diktálta programokat valósítják meg. A Szovjetunió felbomlása, az 1917-es októberben gyökerező degenerált bürokrácia eredménye ezt a folyamatot felgyorsította. Számos európai országban is láttuk, hogy a kormányban részt vevő szocialista, sőt kommunista vezetők  részt vesztek a szerzett munkás- és szociális jogok megsemmisítésében. Látjuk Latin-Amerikában, különösen Brazíliában, a Lula/Dilma kormányok folytatták a tőke és a bankok követelte adósság fizetését. Venezuelát feltételek nélkül védjük az imperialista fenyegetéssel szemben, de nem felejtjük, hogy Chavez és Maduro folytatták az adósság fizetését. Láttuk Görögországban Tzipraszt, aki arra kapott népi mandátumot, hogy szakítson az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval, mégis úgy döntött, alkalmazza a halálos programokat. Látjuk Dél-Afrikában az apartheid végeztével hatalomba segített kormányt, amely kiszolgáltatja az országot a multinacionális cégeknek és a földnélküli fekete többségnek földet nem ad. Az utóbbi 5 évben az egész Földön romlik a dolgozó tömegek helyzete, a szerzett jogokat egymás után veszik el, a háborúk pedig sokasodnak.

Ott pedig, ahol a hagyományos tőkés pártok vannak hatalmon, a munkásmozgalomban gyökerező pártok «nagykoalíciós» módszerrel vesznek részt a hatalom gyakorlásában, vagy részvétel nélkül, de támogatják azokat, mint Németországban és Spanyolországban.
  
(a fordítás folytatása néhány nap múlva)




2017. november 13., hétfő

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében



VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT:
 MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17 :30  tól

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

2017. december 1.

 

Osztályharc-közösség-kommunizmus. Vitaindító szövegként A. Bonanno írását válaszottuk (elérhető itt http://gondolkodo.mypressonline.com/elemek/vita.html), és a vitára való felkészüléshez javasoljuk mindenkinek a szöveg előzetes megismerését.


WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME:
 ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5 :30 P.M.

 

-       1st of December, 2017.

-        Class struggle – community – communism. As an introduction to the discussion, we’ve chosen A. Bonanno’s writing (here   http://gondolkodo.mypressonline.com/elemek/vita-en.html), the reading of which in advance we recommend.

2017. november 12., vasárnap

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)



Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)




A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 2. rész
2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország)

5 – Az emberiség létét fenyegető háborúk nem véletlenek, azok a termelőeszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer termékei. Ennek rendszere elérte fejlettsége legmagasabb szintjét, az imperializmust, amelyet Lenin rothadónak jellemzett. Ez a helyzet a 21. század elején is. Konferenciánkat 10 évvel az 2007-es subprime-válság után tartottuk. Ma a Wall Street és a fő világ főbb tőzsdéi ismét rekordokat döntögetnek az ipar és a szolgáltatások soha nem látott destrukciója árán. Azon az áron, hogy minden földrészen a munkásosztály jogait és vívmányait semmisítik meg, hogy koldussorba döntenek teljes népességeket, növekvő elszegényedést okoznak a közszolgáltatások és források megvonásával. 
A vezető osztály megtorló intézkedéseket használ a munkásság mobilizációja ellen. Nem csak úgy, hogy erőszakszervezeteket militarizálja és veti be, hanem  az alapvető demokratikus jogok megvonásával is, mint a gyülekezés, a tiltakozás joga, a szólásszabadság.  Ezen az áron sikerült a tőkés osztálynak profitját visszaállítania – sőt, szélesítenie – 10 év alatt. Viszont az eszközök, melyekkel ezt elérte, újabb válságot készítenek elő.  

6 – 10 évvel az 2007-ben kezdődött válság után érik egy még súlyosabb, még pusztítóbb krízis. A központi bankok a gazdaság fellendítése ürügyével («quantitative easing», a monetáris politika mesterséges könnyítése) csak a spekulációt fogja fellendíteni. Egyetlen hét alatt – 2017 októbere elején – a tőzsdei akciók értéke a világban 800 milliárd dollárral emelkedett. A világ összes tőzsdekapitalizációja 88 000 milliárd dollár, több, mint a világ GDP-je. A rothadó rendszert az emelkedő adóssághegyek éltetik. A teljes adósság – állami, vállalati és magán – a szolgáltatások és az ipar összes javait több mint kétszeresen haladja meg. Az USA-ban a háztartások adóssága több, mint 2008-ban volt, a bankrendszer összeomlása idején. Kínában a nemzetközi pénzügyi tőke a bürokrácia kormányát a teljes adósságból finanszírozott fellendítésre vette rá a világgazdaság lelassulásának kárpótlása céljából: a vállalati adósság megduplázódott 10 év alatt, az országé 70 %-kal nőtt. Europában pedig - a vállalati - 40 %-kal...  Ehhez a gigantikus összeghez adjuk hozzá «Shadow Banking» adósságait, ez a szabályozás nélküli pénzügyi szektor az éves világgazdaság több mint felét reprezentálja.

Még egyszer: a válság meghaladására használt eszközök újabb válságokat készítenek elő, amelyek egyre jelentősebbek lesznek. Ez volt 2007-ben, még korábban 2001-ben is. A tőkés rendszer minden válsága a létező termelőerők tömeges pusztításában nyilvánul meg és előkészíti a következő, még nagyobb krízist.

7 – A gazdasági, pénzügyi és monetáris válságok gyakori egymásutánisága a kapitalizmus imperialista szakaszának természetéből származik, az emberiség termelőerőinek fejlődését képtelen biztosítani. A rendszer túlélése – a jelenlegi szinten – megkívánja, hogy háborús és fegyverkezési iparhoz, internet-gazdasághoz, spekulációhoz és növekvő adóssághalmazhoz folyamodjon. Maga az imperializmus teszi lehetetlenné, hogy a világgazdaság felegyenesedjen. Vannak időleges szünetek, melyeket maguk a tőkés vezetők is «szekuláris stagnálásnak» neveznek.  De nincs valóságosan évszázados pangás a gazdasági növekedésben, ahogy Marx leírta. Az imperializmus rothadó szakasza – amelyben lehetséges az árutermelés határtalan (szocializált) fejlődése, válaszolva az emberiség vitális szükségleteire – beleütközik az elosztás tőkés (magántulajdoni)viszonyaiba, – a «tőke mindig növekvő csírázása» az alapvető termelőerők pusztításából táplálkozik: a bérben, a kollektív garanciákban, a társadalombiztosítási rendszerekben, a szakképzettségben, és minden munkásvívmányban kikristályosodott értékből. De az alapvető termelőerők pusztítása ugyanakkor az alapvető fogyasztási szektor pusztítása is, és ez az ellentmondás nem oldható fel csak a fő termelő- és forgalmi eszközök társadalmasításával, lehetővé téve a termelő osztályok saját szükségleteinek és nem a tőkés osztály kielégítését. Ennek neve: szocializmus.


8 – 1917 októberével kezdve a XX. századot számos kísérlet jellemezte, hogy az emberiséget romokba döntő  tőkés rendszerrel végezzen.  A munkásosztály minden földrészen osztályharca révén többször megpróbálta a kapitalizmus megdöntését, a kizsákmányolt és elnyomott tömegeket képviselő, általa megjelölt, mandátummal ellátott, ellenőrzött szervek hatalomba emelését. Ebben a mozgalomban a II. vagy III. Internacionáléban gyökerező hagyományos munkásmozgalmi vezetők állította akadályokkal vagy az osztályharcot elvető, úgynevezett szociális, populista mozgalmakkal találja magát szembe.  Ezek a munkásmozgalom romjaból prosperálnak, funkciójuk egyedül a fennálló viszonyok őrzése.

Ami minket illet,  mi a tények alapján megerősítjük, hogy a XXI. század elején a világ helyzetének alakulása teljes mértékben igazolja programunkat, amely bázisán a IV. Internacionálé létrejött, az Átmeneti programot. Ezzel a programmal akarunk hozzájárulni a munkásosztály forradalmi vezetése válságának megoldásához, amelytől az emberiség válságának megoldása függ.    
(a fordítás folytatása néhány nap múlva)

2017. november 8., szerda

Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)


Bizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)


A CORQI második nemzetközi tanácskozásának manifesztuma 1. rész

2017. nov. 1-2-3,  Saulx les Chartreux (Franciaország)



1 – Dolgozók, aktivisták, fiatalok az egész világon! Mi, 30 országból érkezett küldöttek és megfigyelők második tanácskozásunkat tartottuk a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (5 más ország képviselői is részt akartak venni, hatóságilag megakadályozták őket). Tudjátok, hogy a IV. Internacionálé 1938-ban született meg, Lev Trockij közvetlen hatására a munkásmozgalom válságának következtében Marx és Engels I. Internacionáléja és a II. Internacionálé kontinuitásában, s azokében, akik elutasították a szociáldemokrata vezetők kapitulációját az 1914-es imperialista háború előtt. Azok kontinuitásában, akik, mint Lenin és Trockij, annak érdekében cselekedtek, hogy a munkásosztály 1917-ben megragadja a hatalmat, s azután létrehozták a III. Internacionálét. Azok harcából született, akik Trockijjal együtt elutasították Sztálin politikájának követését, mellyel megfojtotta a világforradalmat a «szocializmus egy országban» hamis teóriájával, melynek folyománya a Szovjetunióban a munkásosztállyal szembeni terror, a világ munkásmozgalmában a kommunista pártok átalakítása a bürokrácia domináns eszközévé. Azoknak a harcából született, akik Trockijjal együtt nem fogadták el a munkásdemokrácia elfojtásának és a társadalmi tulajdon likvidálásának sztálini folyamatát, amely a múlt század végén a Szovjetunió felbomlásához vezetett, kiszolgáltatva azt a rablásnak, megsemmisítésnek, spekulánsokhoz és multinacionális vállalatokhoz köthető maffiáknak.

2 – A CORQI szervezetei, csoportjai és aktivistái ebben a kontinuitásban dolgoznak. Gyökereik visszanyúlnak a francia szekció többségének 1950-53 közötti harcához, amikor szembe fordultak Pierre Lambert-rel együtt a IV. Internacionálé szétverésével. A nemzetközi vezetés jórésze a sztálini bürokrácia mellé állt abban az időben, amikor Kelet-Berlinben munkásfelkelés zajlott, Budapesten pedig a munkástanácsok forradalma. A likvidátor pablistákkal szemben Pierre Lambert-rel megerősítettük, hogy az osztályharc a történelem motorja, hogy a munkásosztályosztálynak soha nem volt ennyire szüksége független szervezetekre (pártok, szakszervezetek), és a központi feladat megmarad, forradalmi pártot kell létrehozni a munkásosztály győzelemre jutásához segítésére. Azóta is elutasítjuk, hogy 1917 Októbere idejét múlta, hogy nincs helye a független munkásszervezetek építésének, hogy fel kell oszlatni a dolgozók osztálybázisán és harcban létrehozott szervezeteit az olyanok kedvéért, mint az Indignados, Podemos, La France insoumise, vagy Occupy Wall Street.   

3 – Bizottságunk a a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért 2016-ban született abból az ellenállásból, amely évek óta folyt az 1993-ben újrahirdetett IV. Internacionálé vezetésének bizonyos körei ellen, akik a világforradalom perspektíváját elutasítják, ellenforradalmi apparátusok mellett sorakoznak fel, elmennek addig, hogy osztálykollaboráns kormányokat támogatnak, mint Dél-Afrikában, vagy – mint Franciaországban és másutt  – azt állítják, az osztályharc nincs napirenden.

Ők mondtak le a világforradalomról, erősítették fel a nyomást a IV. Internacionáléra a SZU összeomlásának hatásaként a világ munkásosztályára, hogy a munkásosztály a küzdelem helyett asszisztáljon a kapitalizmus túléléséhez. Ezek a vezetők minden szinten ütköztek a IV. Internacionálé és szekciói ellenállásával, akik a programunkhoz hűek maradtak azoknak megtiltották a szabad vitát. Ilyen körülmények között hoztuk létre a bizottságot a IV. Internacionáléért. Első konferenciáját Torinóban tartottuk 2016 februárjában.  

4 – Minden kontinensen kiterjedőben lévő háborús viszonyokat látunk: Afganisztán, Irak, Szíria, Közép Afrika, Mali, stb. Ha nem háború, akkor az azzal való fenyegetés : Venezuela, Korea, Irán. Az egész világon a népeket a nagy tőkés országok által indított háborús ügyekbe taszították, ezek célja a természeti kincsek megszerzése (olaj, gáz, uránium, gyémánt).  A népeket szétdarabolják, egymás ellen uszítják. Exodusba kergetik férfiak, nők, gyermekek millióit, a legrosszabbnak kitéve a menekülés útján: erőszaknak, rabszolgaságnak, halálnak. A második világháború óta a barbárság sosem volt ilyen fokon, ennek is osztályjellege van. A népnek, a dolgozóknak, munkásoknak, parasztoknak, fiataloknak nem fűződik érdeke a háborúkhoz. Azok a munkaerő határtalan kizsákmányolásán alapuló tőkés rendszer természetes velejárói.  Ezért mondjuk mi, a IV. Internacionálé hívei: «Le a háborúkkal! Le a kizsákmányolással!».
(a fordítás folytatása néhány nap múlva)

2017. november 7., kedd

Munkás Hírlap 21.sz.


Munkás Hírlap
Nemzetközi munkásmozgalmi információk - 2017. nov. 7. 21. szám




November hetedike van, a szocialista forradalom évfordulója. Mit jelent számunkra ma, egy évszázaddal később? Azt, hogy a dolgozók, munkások, parasztok, katonák önmagukat megszervezve vették kezükbe saját sorsuk irányítását, kinyilvánítva a békét, a földosztást, saját tanácsaikat hozták létre a hatalom megragadására, a közösségi tulajdon megvalósítására. A bolsevik párt “az első volt, amely merte” – Rosa Luxemburg szavaival – akkor is, ha mindez egy elmaradott országban történt, ha a munkásosztálya kicsi is volt, teljes egészében nem is rendelkezett “munkásöntudattal”, ha a világforradalom nem is jött el (s mindez oka is lett a későbbi bonapartista fordulatnak).
A feladat ma sem más. A munkásosztály, amelynek halálát beharangozták, igenis létezik, keresi a hatalom megragadásához vezető utat, és annak történelmi hivatását semmiféle bürokrácia nem töltheti be. A kapitalizmus nem született újjá, világrendszere agonizál, a proletariátusnak kell osztályharcával az emberiséget a kapitalizmusból a szocializmusba vezetni.
De a «munkásosztály felszabadítása annak saját műve kell legyen». A jelenlegi magyarországi helyzetet, eme gyalázatos állapotot az egymás követő és mindenféle színbe öltözött politikai erőknek „köszönhetjük”, amelyek gátlástalanul elprivatizálták a közvagyont, s mind ugyanolyan reakciós jellegűek mint gazdájuk, az Európai Unió nevű globális intézmény. A hatalmom levő miniszterelnök és pártja egyáltalán nem ”európai integráció-ellenes”, ellenkezőleg („Magyarország … semmit nem akadályoz, mindent megszavaz, amire szükség van”  – mondta Orbán. Alaptörvénye kifejezi Magyarország elkötelezettségét az Európai Unió közös alkotmányos értékei és hagyományai iránt”). Támadássorozatának vezérhangját az EU utasításai adják meg a „munka világa” és a demokratikus jogok ellen, a költségvetési deficitcsökkentés, adósságfizetés, kiadások csökkentése nevében. A nemzetközi tőkét képviselő európai intézményeket éppen úgy kiszolgálja mint elődei, mindössze - meglehetősen ellentmondásosan - a mögötte álló magyar komprádorbuzsoázia érdekképviseletének kíván nagyobb szerepet biztosítani. A magyar burzsoázia maga is multinacionális, szerepe viszont elhanyagolható még a magyar gazdaságot tekintve is, de jelentősebb babérokra tör.
Mi nem a nemzetek együttműködése ellen foglalunk állást, hanem a nemzetek eme EU keretei között folyó, a nemzetközi tőke alá vetése ellen, amellyel szemben mi a szabad nemzetek és népek szabad európai társulásálért harcolunk.





Szavazás, levélszavazás, elvek és gyakorlat ...



1) A kérdés már eldőlt 2010-ben, minden párt megszavazta a külhoniak állampolgárságát, ehhez pedig jár a szavazati jog a helsinki záróokmány szerint. Tehát egy már megadott, szerzett jogot akarunk elvenni? Hogy’ óbégatunk, amikor a Fidesz ezt megteszi, megszűnt a jogállamiság, vége a demokráciának! Amikor Gyurcsány teszi, eszünkbe sem jutnak ezek?                       

2) Igen! Tény, hogy Gyurcsány véleménye 2004 óta nem változott! De 2010 óta eltelt 7 év, még a külhoniak szavazati jogát egyértelműen kimondó új választójogi törvény elfogadása (2013) óta is eltelt 4 év.
Ezen időszak alatt Gyurcsánynak nem jutott eszébe, hogy kibeszéletlen a kérdés? Nem jutott eszébe a Bauer cikkében felhozott autonómia törekvés gátlása sem? Mindkettő most jutott eszébe, a választások előtt 5 hónappal?

3) Kiknek kell kibeszélni ezt a kérdést? Nekünk itt az interneten, vagy politikailag kéne a pártoknak, nagy nyilvánosság előtt érvekkel ellenérvekkel?
És mi lenne az értelme?
Ha a kibeszélés azzal zárulna, hogy a szavazati jog megadása rossz döntés volt, elvehető az állampolgárok állampolgársága? Mert, ha a szavazati jog együtt jár az állampolgársággal, - ahogy a helsinki záróokmány tartalmazza, - akkor szavazati jog csak az állampolgársággal együtt vehető el.
Csakhogy azt egyáltalán nem lehet elvenni, csoportosan meg pláne.
2/3-dal persze lehet alaptörvényt módosítani, csak nem tudom, nekünk jó lenne-e, ha az alaptörvény azt tartalmazná, hogy az állampolgárságától bárki megfosztható.

4) Indok-e, hogy a külhoni nem viseli szavazata következményeit? Ugyanis nem a kormányra szavaz, nem is az országgyűlés többségére, hanem - legrosszabb esetben- 3 képviselői helyre, a 199-ből.
Persze mutogathatunk, hogy miattuk lett a Fidesznek ismét 2/3-a 2014-ben, csakhogy ez bűnbakkeresés. A Fideszre szavazó 2,3 milliónak semmi köze nem volt a 2/3-hoz, csak a külhoni magyaroknak ugye?

De amúgy is vigyázni kéne ezzel a "szavazata következményeivel", ugyanis nem hiszem, hogy egyetlen Fidesz szavazó is felelős lenne azért, hogy a kormány stadionokat épít az egészségügy rendbetétele helyett. Nem hiszem, hogy a Fidesz szavazók felhatalmazták a kormányt, hogy ezt tegye, minthogy azt sem gondolom, hogy az MSZP szavazók annak idején felhatalmazták a Gyurcsány kormányt, hogy adósítsa el az országot.

A szavazóknak a többség kialakításában van felelősségük. És bár általában a Köztársasági Elnök a többséget megszerző pártnak ad felhatalmazást kormányalakításra, a kormány tevékenységéért nem a választópolgár, hanem az Országgyűlés felelős!
A választóknak milyen ráhatásuk van a kormány tevékenységére?
Semmilyen!
Amikor elmegyünk szavazni nem tudjuk, hogy melyik párt fog nyerni, melyik alakíthat kormányt, és fogalmunk sincs, a megalakuló kormány összetételéről!

Márpedig ezt tudnom kéne, ha én viselem a döntésem következményeit!


(CSEJ)


Mindnyájótokat bekapcsolódásra szólítunk a Munkás Hírlap, a független munkáspolitika szabad hangja munkájába, írjátok meg reagálásotokat, kritikátokat, megjegyzéseiteket.

Munkás Hírlap - E-mail: somijudit@gmail.com

2017. november 6., hétfő

Levél Katalónia dolgozóihoz






Szervezőbizottság a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért (CORQI)

II. Nemzetközi tanácskozása, 2017. November 1, 2, 3

********************************************


Üdvözlet Katalónia dolgozóinak


30 országból jöttünk össze, a IV. Internacionálé rekonstrukciójáért küzdő munkásaktívák vagyunk. Azt a hatalmas mozgalmat köszöntjük, amelyben Katalónia dolgozói, fiataljai és népe a spanyol állam és az egész földrész szintjén új  távlatokat nyitott.


A megtorlás, az erőszak, az urnák megsemmisítése ellenére október elsején sokszázezren megmozdultak és szavaztak – elvitathatatlan többségben –  a köztársaság helyreállításáért.

Mit is jelent a köztársaság? A monarchia végét, a Franco-diktatúra által 40 évig tartó és azután még negyven évig meghosszabbított, a spanyol állam minden népe intézményes elnyomásának megszűnését, lezárását.


A Katalóniai Köztársaság egy kapu, amely megnyílt, hogy a nép dönthessen – a városi, vidéki dolgozók és a fiatalok  – arról, milyen legyen ennek a köztársaságnak a társadalmi tartalma és politikai formája. 


A köztársaság Katalónia dolgozói és az egész spanyol állam számára a szakítás lehetőségét jelenti az IMF-fel, az Európai Unió programjaival, amelyet milliónyian elutasítottak 2012, majd 2014 sztrájkjaiban és tüntetésein. Ez az a lehetőség, amelynek szociális tartalma elvezethet a munkásköztársaságig.

Minden spanyol régió előtt megnyílik az út, hogy a spanyol állam szabad köztársaságai egyesülhessenek.


Tudjuk jól, a munkásosztály az a társadalmi osztály, amelynek leginkább érdeke a monarchiával leszámolás és a köztársaság kikiáltása.

Október elsején a nép kinyilvánította akaratát.


A népszavazást követően egyik (a referendum és a köztársaság védelmére alakult) bizottság deklarálta: «október elsején a katalán nép döntött, népszavazással fejezte ki akaratát, hogy független köztársaságot hoz létre és ezt a Civil Gárda és a rendőrség beavatkozásának brutális körülmények között tette. Kerületünkben számos választási irodát bezártak, másokban a választók saját testükkel álltak ellen a rendőri erőszaknak, de demokratikus jogaik gyakorlását megvédték – ahogyan láthatták az egész világon.

Két nappal később, okt. 3-án a megtorlás ellen és a szabadságjogok védelmében általános sztrájk indul egész Katalóniában. Ebben – mert másképpen nem mehet – a dolgozó osztály lett a legaktívabb és meghatározó társadalmi osztály. A «köztársaság védelmi bizottságában» azt gondoljuk, az általános munkabeszüntetésnek folytatódni kell, mivel a következő időszak harcának ez fontos eszköz lesz a születőben levő köztársaság védelmében és a spanyol állam kezében lévő túsz, a két Jordi kiszabadítása érdekében. (…)

Követve a jelszót, amit október elsején bocsátottunk ki: “Szervezzük meg magunkat az osztály-igenért”, kerületünkben megkeressük a dolgozókat, hogy csatlakozzanak a köztársaság védelméhez, harcukat és munkahelyi követeléseket támogatjuk. A köztársaságnak azért kell megszületnie, hogy a bennünket sújtó súlyos szociális problémákat megoldja, és igazságosabb társadalmat hozzon létre».


Október 28-től a monarchia intézményeinek természetének megfelelően folyik a Rajoy-kormány brutális megtorlása. A megtorlást támogatja Trump, az Európai Unió és a nagyhatalmak minden kormánya.  

 Az EU és a tőkések világosan kifejezték gyűlöletüket a katalán köztársaság ellen. Megértették, hogy osztályérdekeiket veszélyezteti a monarchiával végezni kívánó sokszázezres mobilizáció. Jól értik ezt – az Unió és az európai országok különböző kormányai szent szövetségével együtt.


A IV. Internacionálé rekonstrukciós bizottsága (CORQI) üdvözöl Benneteket. 


Szégyen, hogy a munkásosztály és munkásmozgalom képviseletét deklaráló vezetők a katalán köztársaság ellen fordulnak, egészen addig mentek, hogy parlamenti képviselőik ellene szavaztak, a monarchia és Rajoy 155-ös cikkelyének alkalmazásával a szabadságjogok gyakorlásának felfüggesztésére; legitimizálták az új, csizmatalpak alatt megtartandó dec. 21-i választásokat, amelynek egyetlen célja az okt. 1-i eredmény megsemmisítése; sőt, addig a cinizmusig is elmentek, hogy valami hipotetikus jövőbeli spanyol köztársaság kedvéért a katalán köztársaság elleni harcra buzdítanak.

Szégyen rájuk, mert az lett volna a dolguk, hogy egész Spanyolországban munkásbizottságokat hívjanak össze ezzel a gondolattal:  «kovácsoljuk össze a spanyol állam összes régiójának dolgozóit, hogy együtt végezzünk az IMF és az EU diktálta munkásellenes programokkal, hogy alkotmányozó eljárást kezdeményezzünk, ami lehetővé teszi a leszámolást a francoista királysággal és a szabad spanyol köztársaságok szövetségét hozza létre». De ők nem csak elutasították a dolgozók megkérdezését, hanem ellenkezőleg, a katalán dolgozók ellen kampányoltak Andalúziában, Baszkföldön, Kasztíliában.


Szégyen azokra, akik Európa országaiban a munkásszervezetek élén állva hátat fordítanak a munkásszolidaritásnak.

Szégyen azokra, akik folytatják a katalán dolgozók elszigetelését a spanyol és az európai dolgozók együttesétől.  


Üdvözletünk Katalónia dolgozóinak. Tudjuk, hogy helyzetetek nehéz, semmit nem várhattok vezetőitektől, akik a népszavazás után is kinyilvánították hűségüket az Európai Unió és a pénztőke iránt. De azt is tudjuk, hogy a mozgósításon keresztül további védelmi bizottságok jöttek létre, s mindenáron folytatjátok a szervezést az okt. 1-én megszerzett vívmány megőrzéséért.  Tegnap, nov. 2-án az összes katalán városban  tömegek tízezrei demonstráltak a letartóztatások, az agresszió, az Európai Unió szerepe ellen és általános sztrájkra hívtak.


Bízunk abban, hogy a Katalán Köztársaság a népszavazás akaratának megfelelően létrejön, s bármi is történjék, elsőként mások számára is előkészíti a lépéseket. 

Bízunk a katalóniai dolgozók, fiatalok képességében, bízunk a spanyol dolgozókban, hogy megtalálják a szervezett utat jogaik érvényesítéséhez.


A CORQI, amely a dolgozók és népek felemelkedésének harcosa az egész világon, mellettetek áll. Követeljük: «El a kezekkel a katalán néptől! A politikai foglyok kiszabadítását! Az üldözés leállítását! Éljen a katalán köztársaság!»

Saulx-les-Chartreux 2017. nov. 3. 13 h 30


2017. november 5., vasárnap

Katalónia


A katalán parlement törvénybe iktatta, hogy  szegény családoknak is joguk van a fényhez, a vízhez és a gázhoz. Ingyenesen. A spanyol Alkotmánybíróság érvénytelenítette. A katalán parlament minden üresen álló lakásra különadót vetett ki, a befolyt összeg szociális lakhatásra költendő. A spanyol Alkotmánybíróság érvénytelenítette. A katalán parlament a férfiak és nők közötti egyenlőséget szolgáló politikát vezetett be. A spanyol Alkotmánybíróság érvénytelenítette.

A katalán kormány nyolc tagja börtönben. Vezetője, Puigdemont ellen európai körözést adtak ki. Ki tagadhatná, hogy politikai foglyok ? Hogy a spanyol monarchiának a Franco alatt bevezetett intézményei élén a korrupt Néppárt a szociális igazság ellen lép fel rendkívül durva eszközökkel?  Ki tagadhatná, hogy 2 millió katalán voksolt a köztársaságra – holott a választási irodák felét a Civil Gárda elfoglalta, a bejutást tettlegességgel is megakadályozta.
Van-e közöttünk olyan – a baloldalon – aki tagadja a népek önrendelkezési jogát? Hogyan lehet akkor, hogy egyesek “nacionalizmussal”, anyagi önzéssel vádoljak a katalán népet? 2017 februárjában Barcelonában 160 ezer katalán tüntetett a menekültek befogadásáért … Mondhatjátok azt is, a spanyol állam se nem jobb, se nem rosszabb a többi tagállami demokráciánál. Igy van, a keret azonos, s ez az Unióé. Azt is mondhatjátok, a kerítések kellenek, mert “Európa nem tudja a világ minden nyomorultját befogadni” – de mit tesztek az ellen, hogy Európa (benne Magyarország) ne vegyen részt a háborúkban, megszállásokban (a ti pénzeteken)?
Ki figyel arra közületek, hogy a mainstream-sajtóban a függetlenséget felváltotta a “nacionalista” jelző? Saját hazát kívánni, házat, barátokat, nyelvet, ott dolgozni és élni – ez “nacionalizmus” lenne ? Nem kell, mondjátok, Europa mindent megold. Csakugyan ? És a szlovák nyelvtörvény, a romániai nyelvi problémák, és az Unió társult országában, Ukrajnában? Szociális Unió! – felelitek. Az Uniónak melyik tagországában látjuk ennek akárcsak nyomait is, ha mindenütt deregulálnak, privatizálnak, a munkásjogokat eltüntetik, a béreket lefelé nivellálják? Ha az egymást követő válságok árát mindenütt a dolgozókkal, fiatalokkal, nyugdíjasokkal fizettetik meg?  
Nem olyan társadalmat akarunk, amely (legalább) kevésbé igazságtalan? Nem ugyanezt kellene tenni Spanyolország többi elnyomott népének – és egész Európának – hogy azután egységbe forrhassanak?
Persze, hogy ez még nem szocializmus. Persze, hogy elmehet mindenféle irányba. De ez volt az első lépés: a katalán köztársaság megszületett. Megtorlás fenyegeti – és a baloldal nem támogatja?
Nem akarunk a régi módon élni? Akkor figyeljünk Katalóniára, éppen ezen az úton halad.