2012. augusztus 28., kedd

Szégyen az Európai Balpártra!





Szégyen Pierre LAURENT-ra, aki az Huma-Dimanche 2012 júliusi számában «Európai Köztulajdonú Bank» alapítását javasolja a «munkahelyek dinamizálására és felfuttatására»!

Főként amiatt szégyen, hogy ő tesz ilyen javaslatot, az Európai Baloldali Párt elnöke, aki egyébként a francia Kommunista Párt titkára is.

            1 – Az euró keretében tökéletesen kiürült tartalmú ez az ötlet, mivel a teljes monetáris és költségvetési fegyvertár a bankok és a pénzügyi piacok kezében van. Semmilyen körülmények között nem lehetne hasznos – csak még több bank finanszírozását jelentené, a közpénzek átcsoportosítását a «deficites» pénzügyi szektorba. Laurent javaslata tipikusan a «monopolista államkapitalizmus» malmára hajtja a vizet, a Berlin vezette európai szuper-imperializmus kontinentális kereteit szélesítené ki.
Aztán pedig ha ezt a «forradalmi» újítást elfogadná Hollande, kivel valósítaná meg, mikor majdnem minden európai kormány ultrareakciós, sőt, a fasizálódás útjára lépett?
            2 – Még súlyosabb, hogy ennek az ötletnek csak lehet az értelme, hogy az Európai Baloldali Párt kezességet vállal ahhoz a szégyenletes döntéshez, amit az EU és az európai kormányok már megtettek népük megkérdezése nélkül: egy «szövetségi és nemzetekfeletti kormány» felállítása, az európai nemzetek történelmének vége, a nagytőke együttesének feltétlen kiszolgálása. Ebbe a sorba tartozik egy „köztulajdonú európai bank„.

Kommunista aktivista, tagja a kommunista pártnak vagy sem, itt az ideje, hogy ne csak szekundáljon Európai Balnak, mely a tőke eszköze! (a görög és portugál komm. pártok már bojkottálják is).
Itt az ideje, hogy együtt követeljük a francia hitel- és biztosítási intézmények államosítását az Európai Unióval való szakítás keretében, az ipari köztulajdon visszaállítását, hogy a nagytőke uralkodásának véget vessünk.
Az Humanité ünnepén miért ne indíthatnánk közös peticiót  Pierre LAURENT szociál-maastrichti javaslata ellen, a kulcshelyzetű bankok és biztosítók valódi államosítása érdekében, hogy költségvetési és monetáris függetlenségünket visszanyerjük?

(A Kommunista kezdeményezés, a Kommunista Újjászületés Pólusának lapja) 

Munkás Hírlap



Munkás Hírlap
Nemzetközi munkásmozgalmi információk – 11. sz.
 2012. aug. 25.

2012. aug. 17.

                                                                                       





A CODESA a középpontban                              



A CODESA-egyezmény (a Konvenció a Demokratikus Dél-Afrikáért) az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (ANC) és a rasszista apartheid rendszer volt vezetőinek közös szervezeti kerete. A CODESA–tárgyalások a fekete dolgozók és a népesség többségének tökéletes becsapása. A tárgyaló felek egyrészt egyetértenek abban, hogy a «tulajdoni kikötéssel» a feketék szegénységét legális formába öntsék. Ez teszi teljesen illuzórikussá a szegénység elleni küzdelmet a mai napig is. A jelenlegi politikai keretekben népünk óriási többsége számára ebben a gazdasági keretben lehetetlen szabadságról álmodni. A CODESA a fekete népet megfosztja a földtől, a lakhatástól, a munkától és szegénységre, nyomorra kárhoztatja. Tény, a fehérek előjogai nagyon is valósak, olyan kormány védi azokat, amelynek tagjai zömmel maguk is fehérek. Minden arra utal, a feketék alárendelt helyzete nem változott.
Másrészről a CODESA tárgyalófelei szintén egyezséget kötöttek a «munkáselbocsátási záradékban» («lockout»), melynek a célja a szakszervezeti mozgalom meggyengí-tése, a drágán megfizetett, kollektív szerződésekbe írt vívmányok támadása, a munkahelyi konfliktusokban elkö-telezett dolgozók elszigetelése. Ilyen körülmények között a sztrájktörők alkalmazása vált állandó gyakorlattá. Ezt a záradékot szándékosan szőtték bele, hogy a sebezhetővé tett munkásokat könnyen egymás ellen uszíthassák.
Ha a dolgozó munkakonfliktus idején a helyén marad, biztonsága a vállalati és munkáltatói keretekben szavatolt. Ilyen helyzetben a tárgyalások gyorsabbak és a munkáltató is hajlamos a megegyezésre. De most nem ez a helyzet. A főnökség bármikor kész gyilkos erők alkalmazására a dolgozók ellen.
A marikanai vérfürdő ennek a CODESA-nak közvetlen eredménye. A munkásokat munkahelyükről, de még gyülekezőhelyükről is kitiltja. Minden-fajta ellenállás brutális, néha gyilkos erők felhasználásába ütközik (mint a Marikana esetében). A tulajdon védelme mindig elsőbbséget élvez, megelőz mindent, még az emberi életet is.
Marikana drámai módon vet fel két kérdést: magát a «lock-out»-ét, de a szakszervezet függetlenségét is, mely a munkáltatótól és kormánytól teljes szabadságban kellene, hogy tevé-kenykedjen. Ebben az esetben a történelmi szakszervezet a kormány barátja, s ahogyan kiderült, átkerült a munkáltatóval szolidáris oldalra. Következésképpen a dolgozók bizalmát széles körben elvesztette. Saját osztályellenségeinél kereste a vígaszt ahelyett, hogy szakítva alárendelt-ségével fordított volna magatartásán és visszaállította volna saját hitelét.
Nem meglepő, hogy a dolgozók azzal vádolják, hogy demokratikus követeléseik támogatása helyett a bérből élők reményeinél jóval alacsonyabb szinten rendezte a konfliktust. Mi, a SOPA, a szakszervezeti mozgalom megosztását nem támogatjuk, azt gondoljuk, hogy egy egyesült és osztatlan mozgalom jobban képviselheti az dolgozók érdekeit. De az egységnek a kormánytól, munkáltatótól való függetlenség a feltétele. Minden alkalommal, amikor a szakszervezeti mozgalom aláveti magát az ellenérdekelt félnek, saját maga ellen cselekszik.
Ma a platinabányáknak olyan szerepe van gazdaságunkban, mint valaha az aranybányáknak volt. Kitermelésében Dél-Afrika a világ első helyén szerepel, elképzelhetetlen gazdagságot hoz a fehér tulajdonosoknak (és tisztán szimbolikusan néhány feketének). Ennek ellenére folytatódik a munkások túlzott kizsákmányolása. Pedig nincse-nek különleges követeléseik, csak bérükből lehetetlen megélniük. A követelés, havi 12500 rand fizetés, nem csillagászati összeg és nem döntene romba egyetlen munkáltatót sem. (1 rand = 0.09383 euró)
Több, mint ötvenen fizettek életükkel ezért a szerény igényért. Még az apartheid ultra-megtorló rendszere is meggondolta volna kétszer is, mielőtt erre az útra lép. A sztrájk már tartott egy ideje és feltételeznénk, hogy egy, a lakosságért aggódó kormány megtalálja a legjobb eszközt a probléma megoldására. Végül mégis ilyen brutális eszközhöz nyúlt.
A bányatulajdonosok és a rendőrség tökéletesen tisztában voltak a sztrájkolók lelkiállapotával, azzal, hogy a munkásoknak elege van a munkáltatói machinációkból. Mégis az összecsapást választották, készen állva arra, hogy megöljék a legális követelésüket védelmező munkásokat.
A lock-out egyszerű provokáció. De a helyzet akkor még rosszabb, ha egyesek barátságot kötnek a lock-outért felelősökkel. Vitatható gazdasági és politikai eredményekért lefekszenek, hogy a munkáltató bármit megtehessen. Mi szilárdan elutasítjuk a felelősség bármilyen áthárítását, mivel a dolgozók legális jogaikat gyakorolják követeléseik védelmében. Ha a munkáltatók ezt tudomásul vették volna, ha a kormány és végrehajtó intézményei meghallgatták volna a munkásokat, a tömeggyilkosság elkerülhető lett volna. De olyan tőkés társadalomban, mint a mienk, minden a profitszerzés alá van rendelve, az emberi élet tisztelete nélkül.
Összefoglalásul: a SOPA feltételek nélkül a munkások oldalán áll; a válság produkálta problémákat számtalanszor felvetettük. Ez a válság teljes mértékben azt mutatja, hogy az imperializmus és érdekei teljes súllyal nehezednek a többségükben feketebőrű  dolgozók életére. A munkásmozgalomhoz fordulunk most is, vállalja minden felelősségét az ezzel őt megbízó munkásosztály érdekében.

A marikanai vérfürdő           

Mivel olyan bért követeltek, amelyből meg lehet élni, Dél-Afrika rendőrsége Marikana mintegy 50 bányászát hidegvérrel lepuskázta. Ki merjük jelenteni, ez a következménye annak, hogy a hatalmon levő párt egyedül a tőke érdekeit képviseli. Azért öltek, mert az előző összecsapások 10 áldozatából kettő rendőr volt, de azért is, mert az uralkodó oligarchiának keveset számít a feketék élete.
A megölt bányászok teteme még ki sem hűlt, a platina ára máris megugrott és «a világ harmadik legnagyobb termelője figyelmeztetett, hogy a kínálat korlátozottabb lesz a vártnál», jelentette a Google News és egy másik pénzügyi honlap.
A munkás szétszaggatott teste még halálában is hasznot hoz azoknak, akik egész földrészeket tartanak kezükben erőszakkal, nemzeteket tesznek tönkre az African National Congress (ANC) kormányának és rohamcsapatainak támogatásával.
A kizsákmányolás mechanizmusa egyszerű: a tulajdonosok minden bér-emelési követelést profitjuk fenyege-téseként értékelnek, így hát az ANC-hez és a Dél-afrikai Szakszervezeti Szövetséghez  (COSATU) fordulnak segítségért. A munkások ezek után pedig, mert kételkednek a vezetőkben, maguk hoznak létre szakszervezetet. A rendőrséget vagy a hadsereget pedig be kell vetni, hogy a lehető leggyorsabban az rendezze el a munkahelyi konfliktust. Természetesen a halottak felelőssége mindig a munkásoké, akik a hivatalos bányászszakszervezet által elárulva érzik magukat, pedig követelésük jogos és törvényes.
A SOPA megerősíti, hogy a kizsákmányolás megszüntetéséhez, a fekete munkásosztály megfelelő bérkörül-ményeinek megteremtéséhez a nemzeti forrásokat államosítani kell. Az ANC, mihelyt hatalomra került, gyors kora-szülötthalált halt, mivel a tőle elvárt államosítást, a szocializmus első alkotó-elemét nem teljesítette. Az egész világ számára «piacgazdaságot» követelő IMF és Világbank gurui az ANC-t is erre kötelezik. Egyszerűbben mondva, a profit visz mindent a népérdek előtt, sohasem fordítva.
Olyan történelmi korszakba léptünk, melyben az állam egyedüli gondja a profit védelme, és hatalmában áll eltaposni a növekvő lázongás minden jelét. Védelmének tárgya a multinacionális vállalatok bevételei, anélkül, hogy foglalkozna a feketebőrű férfiak, nők, gyermekek életével.
Marikana népességének haladéktalanul segítségére kell sietnünk. Először a halottak eltemetésében segítünk, aztán pedig az örökös rabszolgaságot fenntartani óhajtó állami és tőkés apparátussal szembeni ellenállási góc létrehozásában.

2012. aug. 17.

SOPA, Azania Szocialista Pártja






Dél-Afrika: sztrájkoló bányászok lemészárlása
Tiltakozó felhívás

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése algíri nyílt tanácskozásán, 2010 novemberében azaniai (dél-afrikai) munkásaktivák is résztvettek. A mészárlásról  és állásfogla-lásukról érkezett értesítésük nyomán riasztjuk  olvasóinkat, a munkás- és demokratikus mozgalmak szervezeteit, tagjait és a szervezeteken kívüli aktivistákat tiltakozásunk és szolidarításunk kifejezésére.

Aug. 16-án a dél-afrikai rendőség tüzet nyitott a (brit Lonmin-csoporthoz tartozó) Marikana platinabánya sztrájkoló munkásaira, közel 40 halottat hagyva a helyszínen.
Dél-Afrikát és az egész világ, közöttük a Magyarország dolgozóit  is sokkolják az itteni sajtó által is egyértelműen vérfürdőnek nevezett, és az apartheid-korszak leg-kegyetlenebb mészárlásához hasonlító események.

A jelenlegi 4.000 randos (400 euró) bér helyett a hetek óta szakszervezeti sztrájkot folytatók 12.500 rand (1.250 euró) fizetést követelnek.

A Lonmin vezetése pedig ultimátumot intézett a munkásokhoz: elbocsátja őket, ha aug. 22-én nem veszik fel a munkát.

Arra kérünk Benneteket, a munkás- és demokratikus mozgalmak tagjait, aktivistákat, foglaljatok állást az ügyben olyan formában, amelyet hasznosnak ítéltek, követelve, hogy:
- azonnal szüntessék be a sztrájkolók mozgalmának megtorlását;
- a kormány törölje el a lock-out-t, ítélje el a Lonmin ultimátumát;
- kötelezzék a Lonmint arra, hogy tárgyalásba bocsátkozzon a sztrájkolókkal és szakszervezetükkel a munkáskövetelésekről.

Szerkesztőség


Küldjétek el állásfoglalásotokat, hogy továbbíthassuk!



Kik vagyunk? A Munkás Hírlap szabad kiadvány. Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek között küzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.
Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük. Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, szabad népek szabad Európájáért, a szabad világ tagjaként.
Arra törekszünk, hogy az útról és eszközökről szabad vita jöjjön létre, melynek segítségével a tömegek meg tudják találni a kivezető utat abból a zsákutcából, amelybe az imperializmus és intézményei taszították őket.
Lapunk nyitva áll valamennyi dolgozó, aktivista előtt, akik célja hasonló: harc a privatizáció ellen, a munkához, az oktatáshoz, az egészségvédelemhez, lakhatáshoz, stb. fűződő jogokért.

Megjegyzéseiteket, állásfoglalásotokat várjuk. Email-cím: somijudit@gmail.com


2012. augusztus 27., hétfő

Nemzetközi információk


 Nemzetközi információk
88.sz. (457) – 2012.aug.24.



BRAZÍLIA

Markus Sokol levele Rui Falcãohoz, közzétette a «Página 13», a brazil PT (Dolgozók Pártja) baloldali irányzata lapja

São Paulo, 2012. aug. 09.

Rui Falcãohoz, a PT (Dolgozók Pártja) vezetőjéhez

Kedves Elvtársam!

A kérdés súlyát tekintve – mint országos vezetőségi tag – kivételesen írásban fordulok hozzád,  a párt elnökéhez, mert pillanatnyilag nincs vezetőtestületi ülés napirenden.

Júl. 24-én a szövetségi állami tisztviselők különböző kategóriáinak szélesedő sztrájkhullámával szemben a köztársasági elnök közzétette 7.777 sz. határozatát, célja, hogy  «fejlessze az álllami, szövetségi és helyhatósági tevékenységet és szolgáltatást».

Olyan intézkedésről van szó, amellyel a szövetségi köztisztviselők munkabeszüntetését akarja megtörni, s melyet azonnal el is ítéltek a szakszervezetek és föderációi.

Az újságok szerint Dilma Roussef elnök «döntött az első megegyezések aláírásáról Sao Paulo, Rio de Janeiro és Parana államok esetében a sztrájkoló köztisztviselők helyi tisztviselőkkel helyettesítéséről». A Valor újság jelzi azt is, hogy Mendes Ribeiro mezőgazdasági miniszter is megerősítette ezt.»

Elvtársam!

Sok mindent lehetne mondani a PT miniszterének (Ribeironak) érveléséről, aki azt állítja, hogy a nemzetközi konjunktúrában «a kormánynak újra át kell gondolnia számításait» – mintha a bankok politikáján kívül más politika lehetetlen lenne, holott ez a pénzügyi politika az európai gigantikus válság kibontakozásában bizonyítottan bűnös, vagy abban, hogy a kormánynak azon «munkahelyekre kell ügyelnie, amelyek nem stabilak» – a közszféra és a magánszféra dolgozóit egymás ellen hangolva, holott össze kellene fogni őket azok ellen, akik nem nemzeti érdeket képviselnek. Itt az ideje, hogy igazi tárgyalások kezdődjenek vele.

De amiről a PT (Dolgozók Pártja) egyáltalán nem  nyithat vitát, az a szakszervezetellenes és sztrájktörő 7.777-es határozat, mely összeegyeztethetetlen a PT múltjával.

A 7.777-t Damoklész kardjaként a tárgyalások ellen használja feltételezett szerzője, a Union ügyvédje, Luis Inacio Adamo. A mezőgazdasági miniszter, Mendes Ribeiro pedig kiszolgálja,

Hogyan értsük, hogy Dilma elnök aláírta ezt a határozatot?

A CUT, a szakszervezeti szövetségek alkotmányellenesnek tartják a 7.777-t, és ha mégis hatályba lép, a brazil kormány ellen panaszt nyújtanak be az ILO-nál (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet).

A PT álláspontjának világosnak kell lennie, a legkisebb kétértelműséget sem tartalmazhatja, a hallgatás pedig belegyezést jelent. Mi a tisztviselők sztrájkjoga mellett vagyunk, és a sztrájktörés intézményesítése ellen. A több mint 350 000 állami köztisztviselő békés és legitim követelései mellett vagyunk, amellett, hogy a kormány valódi tárgyalásokat folytasson velük.

Semmi kétségem nincs arról, mit várnak a közszférában a PT tagjai és szimpatizánsai a párt elnökétől. Azt, ami megfelel az érintett munkások érdekeinek, hogy közvetítse Dilma elnöknek: a 7.777-es határozatot ugyanolyan gyorsan, ahogyan közzétették, meg kell semmisíteni.

Baráti üdvözlettel:

Markus Sokol



Franciaország


Az Informations ouvrières 213. számának  (2012.aug.15-22.) szerkesztőségi cikke

MOBILIZÁCIÓ!

Egy pillanatot sem veszíthetünk: 5-6 hét múlva a parlament a GPUSKK ratifikálásába fog. Levelünk, amelyet a munkás- és demokratikus szervezeteknek küldtünk, kapcsolódik az európai válság felgyorsuláshoz, és összefoglalja a POI (Független Munkáspárt) álláspontját: egységet minden egyéb feltétel nélkül a pénzügyi paktum törvénybe iktatásának megakadályozása érdekében. Negyedik alkalommal ismételjük meg ezt a felhívást. Ha eddig a legfőbb szervezetek vezetői nem adtak választ javaslatunkra, annak nyilvánvalóan politika okai vannak.

Tény, hogy a Szocialista párt baloldali felelősei az európai intézmények «demokratizálásában» látják a jövőt és Pierre Laurent (PCF) csakúgy, mint a Baloldali Front, nem távolodik az Európai Központi Bank és az EU intézményeitől.

A Parti ouvrier indépendant már megalapításakor állást foglalt az Unió intézményeivel való szakítás, szerződéseinek semmissé nyilvánítása mellett, kezdve a Maastrichtivel, mely bevezette az eurót és az EKB-t. A POI számára a trojka (EU-EKB-IMF) offenzívája a tőkés kizsákmányoló osztály érdekeit szolgálja, a GPUSKK pénzügyi paktum pedig a trojka fegyvere.

Ennek törvénybe iktatása Franciaországban határtalan szigorítási intézkedéseknek nyitna utat, ehhez csatolnák hozzá minden területen asszisztálni a szakszervezeteket (bérek, társadalombiztosítás, kollektív jogok, munkahelyek tönkretétele stb.). A ratifikációval új fegyver születne az elbocsátások felgyorsításához, a restrukturációkhoz, a területi reform keretében a régiók és megyék közszolgáltatásainak privatizációs likvidációjához.

A spanyol helyzet mutatja, hogy ez a fajta offenzíva a dolgozók millióinak megmozdulásához vezet. Szervezeteiket visszaszerezve jogosan követelik a nemet a Rajoy-programra! Ki gondolja, hogy holnap nem ugyanezek lesznek napirenden Franciaországban?

A POI nem minimalizálja a létező nézetkülönbségeket. De erről a lépésről nem mondhat le. Az egység híveként nem erőltetjük rá másokra nézeteinket a közös cselekvés feltételeként. A demokrácia és a szuverenitás, amit Ti éppen úgy reklamáltok, mint mi, győzelme egységet követel az új szerződés megakadályozásához.

A POI bizottságai folytatják a szükséges mozgósítást minden szinten, informálják és egyesítik tagjaikat minden szinten.

A demokrácia elleni támadást illetően mindenkinek viselnie kell felelősségét. A POI a sajátját vállalja is.

Gérard Schivardi, Jean Markun,  Claude Jenet, Daniel Gluckstein,
POI országos titkárok


Javaslat

A Minisztertanács aug. 22-én elfogadta a kormány munkaprogramját. A GPUSKK minisztertanácsi elfogadására szept. 19-én kerül sor, hogy okt. 1-én vagy 8-án ratifikálni lehessen.

Ez a munkaprogram természetesen sok egyéb ellenreform-törvényjavaslatot is magába foglal (társadalombiztosítás, munkajog, iskolaügyek, rugalmas munka, stb.), amelyekkel a GPUSKK tartalmát intézkedésekre váltják.

A POI hat hónapja folytat kampányt a ratifikáció ellen. Hat hónapja magyarázzuk, miért kell visszautasítani. Azért, mert a szigorítást elkerülhetetlen kényszerként írja elő (az „aranyszabállyal”); mert a politikai döntéseket a trojka nemzetekfeletti intézményei kontrollja alá veti, annak hozzájárulását intézményesíti; azzal fenyeget, hogy eltünteti a demokrácia és népszuverenitás maradványait is; mert olyan helyzetet idéz elő mindannyiunk számára, mint Görögországé vagy Spanyolországé; mert a munkásszervezeteket egyszerűen az EU saját gépezetévé alakítja.

Több mint 60 000 aláírás gyűlt össze a ratifikáció ellen. Minden országban kezdeményezik az összefogást a szerződés ellen. A POI, a komm. párt, a baloldali párt, a szoc. párt, a szakszervezetek, egyesülek, stb. aktivistái bizottságokat hívtak életre a megfelelő ellenerő létrehozására.

A legfőbb szervezetek vezetése azonban néma és süket maradt.
Hogyan kell értenünk ezt a hallgatást, ami az egységes mozgósítás javaslatát követi? Csak szóban deklarálja ezen pártok vezetése az ellenreformok elítélését?

Hónapok óta az országos tüntetést ajánljuk mindazok számára, akik ellenzik ezt a szerződést.  Nem fogunk lemondani róla. Az országban megalakult több mint 80 bizottsághoz, a különböző irányzatok aktivistáihoz fordulunk. Szept. 29-én egységbe tömörülve tüntetni fogunk Párizsban, nemet mondunk a ratifikációra.


Párizs, 2012, aug. 23.

Claude Jenet, Daniel Gluckstein, Gérard Schivardi, Jean Markun titkárok


Spanyolország

Interjú Rafael Aguilerával, az UGT közszolgálati szakszervezeti felelősével (Valles-Barcelona)

Szabadságra vonulása előtt a Rajoy kormány kimondta, hogy megfosztja az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréstől a bevándorlókat. Saját soraikban is méltatlankodás indult, számos orvos is elutasítja ennek alkalmazását. Mario Draghi, az EKB elnöke éppen most nyilatkozta, hogy a béreket ismét csökkenteni kell, a munkavédelmi törvényeket rugalmassá tenni, tárgyalásokat vállalati szinten nyitni, a privatizációt folytatni. Ilyen intézkedések vitték Görörországot káoszba. Andalúziában mezőgazdasági munkások mobilizálódnak, szept. 15-re új madridi menetelés készül a szakszervezetek vezetésével.

Szept. 15-én Madridba hív a szakszervezeti szövetség a kormány gazdasági  és szociális politikája ellen. Hogy döntött a te szervezeted?

Egész augusztusban részt vettünk a prefektúrák előtt tartott minden pénteki gyűlésen, Madridba tagjaink 15 %-val szeretnénk menni. Ez magas arány, megfelel városom, Sabadell júliusi mozgósításának. A kicsivel több, mint százezres lakosságból 20 ezer vett részt a tüntetésen.

Konkrétan hogyan szervezitek?

Az általános mozgósítás részeként, világos célokkal: követeljük minden kiigazítási program és költségvetési megnyirbálás visszavonását, a közszolgálat tönkretételének leállítását. Ahogyan az UGT, mi is közös demonstrációt javasoltunk a CCOO-val, egységes transzparensekkel és minden munkahely szintjén. Az egységet kell megteremteni, hogy sikeres lehessen a harc.

Toxo és Mendez (a CCOO és az UGT felelős vezetői) azt mondják, a kormánynak népszavazást kell rendeznie.

Azt gondolom, hogy az általános sztrájkot kellene előkészíteni, méghozzá határozatlan idejűt. Az UGT több szektorában is ez a vélemény. De facto a júl. 19-i tüntetés már népszavazás volt, jelszava a kormány lemondása és általános sztrájk indítása egészen az összes program visszavonásáig.

Miben érintik a programok szektorodat, a közszolgáltatást?

Olyan törvénymódosítással például, amely lehetővé teszi a szerződéses dolgozók tömeges elbocsátását, ami a privatizáció felé visz, következésképp a szolgáltatások minőségének romlásához. Az első ilyen intézkedéstől (2010, Zapatero-kormány) a mostani bejelentést  is ideszámolva munkabérünkből 30 %-nyit veszítünk.

A helyi hatóságokat a központi kormány ellenőrzése alá vették, pénzt vontak el a hitelezők fizetésére. Ezt a pénzt vissza kell szolgáltatni! A helyi költségvetésekben az adósság és kamatjai fizetése a kiadások alapját képezi. Minden helyhatóságnál is készül kiigazítási terv. Nyilvánvalóan megmozdulunk ez ellen.

Európa minden népe szembetalálja magát a trojka kiigazítási programjaival és a magát ennek alávető kormányokkal. Mi kell, hogy a munkásmozgalom allapállása legyen?

Az összes dolgozónak Görögországtól Németországig ugyanaz az ellensége, ugyanolyan támadások érik, ugyanolyan programok. Meg kell mondani világosan, ezeket nem lehet módosítani, el kell vetni őket. Az európai intézmények nem állhatnak a dolgozók szolgálatába – ezektől nem lehet azt várni, hogy a jelenlegitől különböző politikát vigyenek, szakítani kell velük. Tegnap hallottuk Mario Draghi nyilatkozatát, aki gratulál Rajoy munkaerőpiaci reformjáért. Azonos érdekeket védenek, a pénzügyi tőkéét.

A dolgozók semmit sem várhatnak ezektől az intézményektől. Szolidáris együttműködésen alapuló szövetkezést kell létrehozni a dolgozók, szervezeteik és az európai népek között.

USA

Daniel Gluckstein és Louisa Hanoune koordinátorokhoz (levél)
Nemzetközi Egyetértés

A chicagoi pedagógus szakszervezet (CTU) és a város vezetés közötti harc kegyetlen fázisába érkezett az elmúlt hetekben.
A szakszervezet óriási többsége (98 %) sztrájk mellett döntött munkaszerződésük ügyében. De Chicago polgármestere, Rahm Emanuel – Barack Obama volt kabinetfőnöke – és a senki által meg nem választott oktatási irányító tanács folytatni akarja privatizációs folyamatát, a közoktatás tönkretételét, s ha kell, a szakszervezet letörését is.

Az American Federation of Teachers (pedagógusszakszervezet) országos kongresszusán Detroitban Karen Lewis CTU elnök szolidaritásra szólított a chicagoi pedagógusokkal.

Szeretnénk, ha a Nemzetközi Egyetértés széles körben publikálná a CTU nyilatkozatát, hogy a pedagógus szakszervezetek az egész világban tudomást szerezve minderről, támogató üzenetet küldhessenek Karen Lewisnek, szakszervezetéhez és annak tagjaihoz. Szeretnénk, ha tudnák, nincsenek egyedül.  Címük:

Karen Lewis, President
Chicago Teachers Union
222 Merchandise Mart Plaza, Suite 400
Chicago, IL 60654
leadership@ctulocal1.com

Kérjük, hogy nekünk is küldjétek el az üzenetet (a NE támogatóbizottsága az USA-ban):
ilcinfo@earthlink.net.

Köszönettel:

Eduardo Rosario és Alan Benjamin,
koordinátorok (NE támogatóbizottsága, USA)

A Chicagoi Pedagógus Szakszervezet (CTU) munkásszolidaritásra hívó nyilatkozata

A CTU az oktatást védő küzdelmét vívja.

Egyik oldalon 30 ezer tagunk olyan munkaszerződést követel, mely igazságos bérezésen alapul, a diplomás pedagógusoknak biztonságos munkahelyet nyújt, kisebb osztálylétszámokal, jobb tantervekkel, melyekbe a művészeti oktatás, élő nyelvek is beletartoznak, valamint elegendő személyzettel a rászoruló tanulók segítése érdekében.

Velük szemben áll a chicagoi iskolai intézményeket irányító tanács, melyet kívülről jött „reformátorok” és a Broad magánalapítvány alkalmazottai vezetnek. Az iskolaévet 2 héttel, minden napot 85 perccel akarnak meghosszabbbítani, az évek után járó béremelést el akarják törölni, a pedagógusokat a tanulók értékelése alapján megítélni, és más szerzett jogot megszüntetni.
Pedagógusok, szülők, tanulók, Chicago lakossága velünk küzd. Tüntettek, még egy iskolát is elfoglaltak. Tagjaink 98 %-a a sztrájkra szavazott. Most újabb ellenféllel kerültünk szembe: azokkal, akik a nemzeti oktatást privatizálni akarják. Néhány, az ország legnagyobbb vagyonnal rendelkező személye támogatja őket. Rádióreklámokban, sajtókampányban próbálják diszkreditálni a CTU-t és cáfolni a közoktatás előnyeit.

Kérünk Benneteket, támogassátok az igazságos alapú oktatásért vívott harcunkat. Saját magatok és szervezetetek nevében fejezzétek ki szolidaritásotokat, küldjetek üzenetet szakszervezetünknek.

Köszönjük.
Testvéri üdvözlettel:

Karen Lewis, elnök
Chicago Teachers Union

Kapcsolat:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

2012. augusztus 23., csütörtök

Mi újság van Belgiumban?



A lakhatás luxus lett. O. és N. kislányukkal egy nappali-hálószobás 7. emeleti lakást bérelnek havi 700 euróért (plusz a rezsi). Olcsóbbat keresnek, mert O. évek óta munkanélküli, ellátását most csökkentették 40 %-kal a szigorítások következtében; N. pedig 12 éve szerződéssel pedagógus egy magán-kisiskolában, szerződése minden évben szept-ben indul és jún-ban végetér, s az évi 10 hónapra is az átlagnál kevesebb bért fizet. De választási lehetőségük nincs. Az azelőtt sem olcsó lakbérek 5 év alatt 16 %-kal emelkedtek (nem utolsósorban azért, mert az EU-fővárosban az eurokrata réteg és az őket körülvevő lobby vagy 90 ezer lakást bérel – számukra nincs olyan, hogy drága).
A hivatalos listákon 152 243 család vár szociális lakásra, mert a szabadpiaci bérletet nem képes megfizetni. 3 gyerekkel, teljes munkaidőben dolgozva (még ha alacsony is a bér), a próbálkozás is szinte felesleges. A gyerekeknek is külön hálószobát kell biztosítani a fenálló törvények értelmében, tehát mi történik: maradnak továbbra is a korábban bérelt kis lakásban, ahová a gyerekek születtek. Várják, hogy azok kirepüljenek – de minden 10 fiatalból 4 kénytelen a szülők nyakán maradni, képtelen önálló lakást teremteni. A méltó lakhatás jogát az Alkotmány (23. paragrafusa) tartalmazza. Írjunk elő a népnek tetszetős dolgokat, aztán többet ne is foglalkozzunk vele.
A helyhatóságokat törvény kötelezi a szociális lakásépítésre, a legtöbbje azonban megpróbál kibújni alóla. Vagy a bérleti díjak emeléséhez fordul fondorlatos módon: kulturális központ, mozi, bevásárlóközpont építésère ad engedélyt a közelben, amellyel lehetőség van a lakásbérlet ára emelésére, így elűzheti az alacsony jövedelműeket... Az építőipar, a lakások fenntartása pedig a haverok, a csókosok üzlete, a korrupció megannyi forrása.
Nincs pénz. Semmire. A következő eset be is mutatja, miért.

Hogyan sikerült a GSK-nak nem fizetni 892 millió eurót a belga államnak

2009 -2010-ban a A/H1N1 inluenza lehetővé tette a brit GlaxoSmithKline (GSK) számára, hogy 300 millió adag Pandemrix-oltást adjon el szerte a világban. 2,3 milliárd eurós üzleti forgalmat bonyolított, ebből egymilliót belga lányvállalata, a GSK Biologicals.
A kettős belga pénzügyi mérték  – a «képzelt kamatok» – következtében mindössze 3 %-nyi adót fizetett, ezzel az államot 320 millió eurós kár érte a be nem folyt jövedelem miatt. Csak a Pandemrix forgalmazásában!

A GSK nincs egyedül a sorban. A multinacionális vállalatok egyike sem fizeti meg azt az adót, ami illetné. Felmentést kap rá. A tőkés versenyre kényszerített kis-és középvállalkozóktól, a bérből és fizetésből élőktől, a nyugdíjasoktól bezzeg az adóhatóságok kíméletlenül behajtják.


A magyar államadósság



Az államadósság  2006-2011 között 64 százalékkal, 8.190 milliárd forinttal nőtt, jelentette ki Domokos László, az Állami Számvevőszék (ASZ) elnöke az aug.23-i sajtótájékoztatón, ahol ismertette a testület jelentését a 2006-2011 közötti államadósság alakulásáról.


Az államadósság összege 2006-ban 12.766 milliárd forint volt, 2011 végére 20.955 milliárdra emelkedett. Hozzátette, hogy az adósság növekedési üteme 2006-ban (15,2 százalék) és 2008-ban (16,2 százalék) volt kiugró. Az ok az első esetben a tetemes központi költségvetés hiány, a második esetben az IMF-től lehívott hitel egy részének devizabetétként való elhelyezése volt.

A forint gyengüléséből fakadó árfolyamveszteség 1.657 milliárd forinttal növelte az államadósságot a vizsgált öt év alatt, miközben a devizaadósság aránya 28 százalékról 48,5 százalékra emelkedett.
A 2012-2014 közötti adósságtörlesztés az idén 4.000, jövőre és 2014-ben egyaránt 3.000-3.000 milliárd forint.




Hírek és kommentek


Bécsből Budapestre helyezi át kelet-európai regionális központját a Nokia – innen meg majd továbbviszi mint  a komáromi  üzemét.

Többszörösébe kerül az idei iskolakezdés a magyar családoknak, mint az előző években – de még mindig olcsóbb, mint jövőre.

(orbánblokk)

Orbán Viktor miniszterelnök a lakossági energiaelosztást nonprofittá tenné – nagyon jó! csak nehéz elképzelni, hogy magántulajdonban lévő cégek nulla profitért dolgozzanak.

Orbán Viktor Lázár Jánost bízta meg azzal, hogy rázza fel a sertéságazatot, mert tíz év alatt majdnem 2 millió disznó tűnt el az országból; a magyar sertések rosszkedvűek: viszonylag sok takarmánytól is alig híznak, szaporodni nem akarnak, a meleg is megviseli őketmost meg még a Lázár is?!

Orbán: Az elhúzódó válságkezelést a demokrácia modellje "nem könnyíti meg" – bezzeg egy jó kis diktatúra!

Orbán kijelentette: nem fogadjuk el a Nemzetközi Valutaalap olyan "hagyományos" válságkezelési elvárásait, mint például a nyugdíjak csökkentése – nem-e? akkor miért csak az infláció arányában emelkednek, lassan elveszítve értéküket?

Orbán szerint a kormány ragaszkodik a tehermegosztás jelenlegi politikájához – akkor továbbra is az átlagosan vagy rosszabbul keresők viselik.

A kormány: «arról szó sem lehet, hogy visszavágják a nyugdíjakat, a szociális kiadásokat, növeljék az szja szerepét» – mégis mit lehetne visszavágni a 93 ezer Ft-os átlagnyugdíjon (2011), a 28 ezer Ft-os szociális ellátáson, hova lehetne emelni az eddig is 27 %-os áfát?

A kormány által elrendelt közbeszerzési stop félezer ELTE-hallgató tanévkezdését veszélyeztette; a kollégisták tüntetéssel fenyegettek, a kormány hamar engedett nekik – akkor mégse hiába.

Orbán nem tervez Hold-utazást – kár…



Egész Európában…




a politikai uborkaszezon, a szabadságolások ellenére növekszik a feszültség.

A görög miniszterelnök időt kért, lazítsanak az országot fojtogató béklyókon, a német pénzügyminiszter elutasította. Franciaországban az Alkotmányos Tanács döntése után az elnök és a kormány egyetért az új szerződés szeptember végi ratifikációja kérdésében. A spanyol kormány már törvénybe iktatta ezt, de Rajoy-kormánynak még szembe kell néznie a dolgozók szept. 15-re tervezett nagy tüntetésével.
   
Aug 16-án 500 mezőgazdasági napszámos menetelt szakszervezetével Sevillába, mert az EU által rájuk erőltetett újabb költségvetési megszorításokkal elvesztik munkanélküli járandóságokat (csak Andalúziában 350 ezer családnak egyáltalán semmilyen jövedelme nincs). Ugyanezen a napon Rajoy bejelentette, hogy fenntartja a 426 euró összegű minimáljövedelmet – ami 200 ezer szélsőségesen szegény dolgozót érint – lemondva ennek a kiigazítási tervben szereplő  eltörléséről.
5 régió visszautasította a központi kormányhatározatát, nem alkalmazza tehát, hogy a («papírok nélküli») bevándoroltak egészségügyhöz hozzáférhetése megszűnjön. Aug. 14-én az UGT, a CCOO, a FAEM szakszervezeti szövetségek együtt tiltakoztak az ellen, hogy a Minisztertanács 3 723 közszolgálati állást szüntet meg a kistelepüléseken. Szept. 10-én Madridban tüntetnek. Közben nyilvánossá vált, hogy a tűzvész megelőzésének eszközeit is csökkentik… egy különösen száraz tél után és forró nyár idején.

A szept. 15-i tüntetés hivatalosan arra irányul, hogy népszavazás történjék, a «kormánypolitika helyesbítse céljait». De a dolgozók felteszik a kérdést, evvel el lehet törölni az új munkatörvénykönyvet, az összes kiigazítási programot? Még mindig a konszenzust kell keresni? Ha a kormány nem hátrál, teljesen jogos az egész országra kiterjedő általános sztrájk meghirdetése – amelyre egyébként készen áll mindenki.

Az El País napilap aggódik (aug. 15.): «A politikai helyzet romlik, mert az európai gazdasági lassulás kihat az USA és Japán növekedési kapacitására, szeptembertől az EU-ra gyakorolt amerikai nyomás nőni fog (…), de a társadalmi elégedetlenség is növekszik különösen ott, ahol a szociális hálót megszabdalják, és a belső stabilitásnak ellentmondó munkanélkïli ráta növekszik. Ez jellemzi Spanyolországot is. A radikális kiigazítások előnyei nem túl világosak (a deficit 8 % marad az egészségügy és oktatás állandó megszorításai  ellenére), a társadalmi klíma pedig romlik».

Franciaországban noha pártjuk vezetése nem válaszolt a Független Munkáspárt felhívására, a kezdeményezés révén egységben szocialisták, kommunisták, a Balpárt tagjai kampányolnak a ratifikáció ellen, az országos menetet előkészítve.  

PierreMoscovici gazdasági és pénzügyminiszter próbálja nyugtatni a hangulatot:
 «A parlament elé kerülő szöveg egyáltalán nem jelenti a szuverenitás elhagyását».
Miről beszél? Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról (GPUSKK) szóló szerződésekről (szintén ismert «fiskális paktum» néven.).

Ha az értelmező szótáraknak hiszünk, szuverén az az állam, amely nincs alárendelve semelyik másnak. E szerződés szerint a tagállamok (mind a 27 !) költségvetésüket be kell mutassàk a vétójoggal bíró EB-nek, amely az eladósodást szankcionálja. Nem abszolút mértékében ösztönzi az adósság csökkentését, hanem GDP-arányban (az adósság ennek 60 %-a lehet). Ha recesszió idején a GDP visszaesik, az adósság GDP-aránya automatikusan emelkedik, mégha új adósság nincs is, nem lesz többé joga egyetlen országnak sem invesztálni az oktatásba, egészségügybe, infrastruktúrába vagy környezetvédelembe, mert ezeknek hatása van az adósságplafonra. A szigorúsági politika ürügyével pedig köztisztviselői állásokat szüntetnek meg, csökkentik a béreket, juttatásokat és nyugdíjakat, tönkreteszik a munkatörvénykönyveket.

Mit mond egy specialista, Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke egy interjúban? «Szükség van a döntéshozatal koncentrációjára  nemzetekfeletti intézményekben», hogy a munkaerőpiac reformjában, a privatizációban messzebbre lehessen menni – mindez pedig a deficit 3 %-os GDP-aránya szent célja érdekében.

Senki által nem választott nemzetekfeletti intézmények döntenek, a Trojka, Brüsszel, Washington, Frankfurt. Hol van akkor a szuverenitás?