2016. november 30., szerda

Reagálás egy szakszervezeti vezető bírósági elitélésére



A magyar állam és szervezetei (is) folyamatosan megsértik a 2000. évi LII. törvényt, mely "az egyesülési szabadságról a szervezkedési jog védelméről" szól, azaz a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1948. évi 31. ülésszakán elfogadott 87. számú Egyezményt. Kiemelten annak 3. és 11. Cikkét: "a munkavállalók .. szervezeteinek jogában áll alapszabályaik és szabályaik kidolgozása, képviselőik szabad megválasztása, szervezetük irányítása, illetve tevékenységük megszervezése, valamint programjaik megfogalmazása". A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagállama KÖTELES betartani az Egyezményt!

Kedves Barátom!

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének vezetője ellen november 29-én a Zalaegerszegi Törvényszék koncepciós ítéletet hozott. A történtekről bővebben tájékozódhatsz a TMRSZ honlapján. Sajnos, ez egy olyan eset, ami bármelyik nap bármelyikünkkel megtörténhet, ha valami nem tetszik a hatalomnak, hiába vannak jogszabályok, a koncepciós eljárásban semmi nem érvényesül.
Az eset pikantériája, hogy a perben beadott elfogultsági kifogás ügyében – annak ellenére, hogy az ítélet jogerős – a mai napig nincs végleges döntés. Az elfogultsági kifogás ( a legutolsó ) azon oknál fogva került benyújtásra, mivel Szima Judit Főtitkár Asszonnyal a tanács elnöke és az előadó bíró üvöltött a tárgyaláson, mélységesen megalázták őt,  annak ellenére, hogy ezt jogszabály tiltja, s a bíró köteles érzelemmentesen dönteni. (  Bővebben itt olvashatsz róla: http://tmrsz.hu/2016/10/19/tmrsz-elleni-koncepcios-perbol-a-birosag-cirkuszt-csinalt/ )
Ha sokan fordulunk az ítélőtáblához, kénytelen lesz dönteni, s hátha eljutnak addig, hogy igazságosan, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, s ne politikai megrendelésre döntsenek.
Ezért kérlek, amennyiben egyetértesz céljainkkal, érzed az igazságtalanságot, felháborít Téged is az, hogy egy ártatlan emberrel bármit megtehetnek, mert a kis emberekért felemeli a szavát, támogasd Főtitkár Asszony és a TMRSZ küzdelmét azzal, hogy a Pécsi Ítélőtáblának e-mailben , a következő e-mail címre: birosag@pitb.birosag.hu elküldöd a következő üzenetet, majd az elküldés után továbbítsd azt a tmrsz2004@gmail.com címre, hogy nyoma legyen.
Megköszönjük, ha segítesz abban, hogy ismerőseidnek is elküldöd ezt a levelet, kérve az ő segítségüket is, hiszen ha sokan mondjuk, hátha elér a hangunk oda, ahová kell, s meghallgatásra talál a kérés.
Köszönöm megtisztelő bizalmad, s lelkiismereted szerinti támogatásodat.

Az e-mail:
Tisztelt Pécsi Ítélőtábla!
Magyar állampolgárként fordulok a Tisztelt Ítélőtáblához kérve azt , hogy a Zalaegerszegi Törvényszéken Szima Judit és társai ellen Bf.223/2016. számon folyamatban volt büntetőügyben Szima Judit és a TMRSZ eddig el nem bírált elfogultsági kifogásait elbírálni szíveskedjenek, s a kizárási indítványnak adjanak helyt. Véleményem szerint a társadalomban is a bíróság elfogulatlanságát hitelteleníti a kifogásolt bírói magatartás, ingatja az igazságszolgáltatásba vetett hitet, ha ennyire nyilvánvalóan és látványosan megalázza a vádlottat a bíróság, mint tette azt a panaszolt esetben, valamint az ítélet kihirdetésekor is ( ami a híradóban és az interneten is láthatóvá vált ).
Kérem, adjon helyt Szima Judit kérelmének a Tisztelt Ítélőtábla, bizonyítva azt, hogy lehet még bízni abban, hogy működik még a hatalommegosztás elve szerint az igazságszolgáltatás rendszere.
Köszönöm, hogy elolvasták írásomat.
Tisztelettel:


név vagy az, hogy egy aggódó magyar állampolgár

Mumbai-i világtalálkozó - hogyan folytatják társaink?



Belgium


A világtalálkozó kontinuitásában a brüsszeli ULB-n (egyetem) tartandó nyilvános vitára hív a 2 belga küldött és a comiteunite/eenheidscomite (egységbizottság):  A tanuláshoz fűződő jogok védelmét! A szociális jogok védelmét!
Mikor?  2016 dec. 1-én – 18h30 órától
Hol? U.L.B., Local H 1301, Av.
Paul Héger 10 - 1000 Bruxelles



Bevezető:

• Meg kell állapítanunk, összefüggés van a Belgiumban tanuló külföldi diákok tandíjának emelkedése és a dél-afrikai diákok harcának a «beiratkozási díj » elleni ellen. (Magyarázat: a jövőben 12.525 eurós tandíjat kell fizetniük a Belgiumban tanulni vágyó fiataloknak, ha nem uniós állampolgárok. Utóbbiaknak az egyetemen marad a jelenlegi 835 euró).

• Szintén kapcsolat van az orvosi tanulmányok felvételi vizsgája és Maggie De Block egészségügyi miniszter drasztikus gazdaságpolitikája között, mely ellen a nov. 24-i tüntetésen a szakszervezetek felhívására tiltakozások zajlottak. 

• Ugyancsak kapcsolódik a leginkább a fiatalokat fenyegető rugalmas, prekárius munka és az Európai Uniónak a «munkaerőpiac reformjának» keretében tett «ajánlása». 

• Ebben az értelemben szoros a viszony az USA kormányának követelésének a NATO-országok irányába (a katonai kiadások a GDP 2 %-ára emelése) és az egész Földön terjedő háborúk között. 

• Mumbai-ban világtalálkozó zajlott a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen. Manifesztumában ajánlja, hogy  «olyan kezdeményezések szülessenek, amelyek tartósan összefogják az ellenállás útját választó összes szakszervezeti és haladó erőket». 

• A Mumbai-i Manifesztum azt vázolja, segítsük az olyan világ felé haladást, amelyben a «nemzetek és a dolgozók közötti harmonikus együttműködés váltja fel a barbárság, a háborúk és kizsákmányolás világát». 
• Ezért az Manifesztum aláírói úgy határoztak, hogy létrehozzák a «háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi munkásbizottságot a Munkásinternacionáléért». 
• A szabad és nyilvános vita folyamán lehetőség nyílik a további folytatás, akciók kidolgozására.  


Törökország



Rövid magyar riport a Mumbai-világkonferencia 2 török küldöttével, magyar feliratozással https://www.youtube.com/watch?v=KIk6fGuSWMc



2016. november 28., hétfő

November 18-20: világkonferencia a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen (4. rész)

«Nemzetközivé lesz a világ»


Benyik Mátyás–Droppa György, a magyar küldöttek beszéde

(A beszédet mondatonként, bekezdésenként egymást váltva olvasták fel, mondták el a világtalálkozón.) 

Kedves Barátaink, Kedves Elvtársak, Nővéreink és Testvéreink!


·         Először vagyunk országotokban. Most ismerkedünk a tényekkel.
Még soha nem jártunk hasonlóan nagy, forgalmas és túlnépesedett részében a világnak.
Mindkettőnk számára nagyon érdekes, amit tapasztalunk. A távoli Magyarországról, egy kis, kelet-európai országból jöttünk, és az itteni ősi kultúra is csodálattal tölt el bennünket: a megszámlálhatatlan történelmi nevezetesség, a csodálatos ételek és az itt élő barátságos, segítőkész emberek. Itt minden nagyon színes, még a lányok és asszonyok ruhái is.


Nálunk a lakosság közel 10 százaléka indiai eredetű. Ők a cigányok, más szóval romák, a legnagyobb kisebbség Magyarországon. Többségük igen szegényes körülmények között él.
Mi, az általunk képviselt szervezetek vagyunk azok, akik meg vannak győződve arról, hogy a probléma megoldása a többségi társadalom felelőssége. Mi vagyunk azok, akik tudnak és akarnak is együttműködni a roma kisebbséggel, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon és boldogabb országban élhessünk együtt.
Most azért állunk előttetek, hogy a rendelkezésünkre álló időkeret felhasználásával bemutatkozzunk.
Először arra gondoltunk, hogy feldobunk egy pénzérmét, azzal fogjuk eldönteni, melyikünk legyen a szónok. Végül demokratikusabb megoldást választottunk: mindkettőnk beszél, de így sem fogjuk túllépni a megadott időkeretet.
Említettük, hogy Magyarországról jöttünk, egy volt kelet-európai szocialista országból. Milyen is volt az életünk akkor, és milyen most, hogyan ment végbe a rendszerváltás?
Most olyannak tűnik a rendszerváltás előtti időszak, mint egy csoda. Képzeljék el, akkor nálunk nem voltak munkanélküliek. Mezőgazdaságunk világhírű volt. Iparunk nem vehette fel a versenyt a nyugati világgal, de sikereket értünk el a harmadik világban.   
Az élelmiszerek olcsók voltak, és senki sem éhezett nálunk.
A könyvekhez szintén mindenki hozzá tudott férni, a színház, a mozi, a kultúra mindenkinek elérhető volt. Képzeljenek el egy kétmilliós várost több mint száz színházzal.
Rengeteg kutatóintézet, szellemi műhely létezett országunkban, alapjukat híres magyarok, Nobel-díjasok adták.
De mi többet akartunk, még jobb életet, olyat, amilyet a szomszédos Ausztriában tapasztaltunk. Az osztrákok nálunk gazdagabbak voltak, és mi is úgy akartunk élni, mint ők.
Magyarország kedvező pozíciót töltött be a világban, de ezzel mi nem voltunk elégedettek, ezért változást akartunk.
És hirtelen ledőlt a berlini fal, összeomlott a Szovjetunió.
Rendkívül gyors változásokkal szembesültünk. Az összes nagy gyárat privatizálták, döntő többségük nyugati tulajdonba került. Gyakran csak azért szerezték meg az üzemeket, hogy megöljék a konkurenciát. Így járt például a világ akkor legnagyobb autóbuszgyára, az Ikarus volt. A gyárat bezárták, a dolgozókat elbocsátották. Időkeretünk nem teszi lehetővé, hogy belemenjünk e   folyamat szomorú részleteibe, pedig igen tanulságos lenne a tekintetben, mely példákat nem szabad követni.
A legnagyobb baj akkor az volt, hogy az ország elvesztette munkahelyeinek körülbelül egyharmadát és sok dolgozónak újra kellett értelmezni életét. Alkalmazkodniuk kellett a szegénységhez és a rohamosan növekvő árakhoz. Akkor azt mondták az embereknek, hogy szakmájuk, a munkához való hozzáállásuk nem elég versenyképes.
Ugyanez történt a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezeteket felszámolták, a nyereségeseket és a veszteségeseket egyaránt.
Az új rendszerrel új problémák keletkeztek.
Az üzletek azonnal megteltek eddig sosem látott árukkal, de a lakosság többsége nem tudott hozzájutni ezekhez a termékekhez.
Úgy mondták, mostantól bárkiből lehet milliomos. Ez nagyon vonzónak hangzott. És néhányan meg is tudták csinálni a szerencséjüket.
Mások az egyenlőtlenségeken alapuló társadalommal szembesültek. Gyorsan elszegényedtek.
Korábban nem láttunk embereket a szemétben kutatni  és az utcán lakni.
Mindannyiunkat boldoggá tett a határok korlátlan átjárhatósága, de szomorú tapasztalattá vált a pénztelen utazás.
Az újgazdagoknak ott volt az orosz kaviár és a francia pezsgő, másoknak a kenyértelenség.
Az előző rendszerben puha diktatúrában éltünk, most pedig autokratikus féldiktatúrában.
Az előző rendszerben a sajtó nem volt elég szabad.
A rendszerváltáskor két-három évre szabaddá vált, de mára ismét erősen korlátozzák. A híreket egyoldalúan az állam uralja, s koncepciózusan félrevezeti az embereket. Az újságírók önkontrollt alkalmaznak.
A szakszervezetek hasonló okokból gyengék. A félelemben tartott emberek nem mernek sztrájkolni.
Az állam megfélemlíti a civil szervezeteket.
Az állam közpénzből folytat propagandát a háborús övezetekből menekülők ellen. Mindez
szégyenérzettel tölt el minket.
Az Orbán-kormány xenofób politikáját a szélsőjobboldal is erősen támogatja.
Az ellenzék megosztott és gyenge.
Az Európai Unió legnagyobb vívmánya polgárainak szabad mozgása volt, de ma a magyar kormány pengés, szögesdrótos kerítéseket épít határain, hogy minket „megvédjen”.
Új rendőri erőket hoznak létre, hogy „megvédjék a keresztény Európát”. Ez a kormány egy
alaptörvénynek nevezett új alkotmányt is létrehozott, amelyben alapvető jogokat vettek el az
emberektől.
Hasonló módon alakították át a Munka törvénykönyvét  erősen megnyirbálva a munkavállalói jogokat.
·         A lakosság majdnem fele él a szegénységi küszöb alatt.
Ha tehát bárki itt úgy gondolja, hogy mi, magyarok az út biztonságos oldalán állunk   akkor annak azt üzenjük, hogy sajnos ez távolról sincs így.
Nem kerülhetjük el, nekünk új világot kell építenünk!
A jó példákat mindig és mindenkivel meg kell osztanunk és át is kell vennünk másoktól. Egyesülnünk kell minden, hozzánk hasonlóan gondolkodó erővel.
Az a feladatunk, hogy Mumbai példáját, üzeneteit elvigyük a nagyvilágba.
Le kell bontanunk az elszigeteltség korlátait!
Életminőségünket a szolidaritásnak kell meghatározni.
Azért kell így tennünk, mert mi nem a kapitalizmust, nem a globális korporációkat szolgáljuk, hanem az embereket.
Mindannyian egy antikapitalista programon dolgozunk; szociális nyomást kell gyakorolnunk.


Ezt a munkát csak közösen tudjuk elvégezni, az emberek érdekében, Mumbaitól Vlagyivosztokig,   New Yorktól Újdelhiig, Mumbaitól Budapestig. 


  


November 18-20: világkonferencia a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen (3. rész)


«Nemzetközivé lesz a világ»

Nambiath Vasudevan (Trade Union Solidarity Committee of Mumbai) nyitóbeszédében emlékezetett, hogy nem egészen egy éve született a döntés: folytatni kell a Dogozók és Népek Egyetértése (a Munkásinternacionáléért) munkáját. Aláhúzta, a prekárius munka egyre jobban terjed a világban, ez a kérdés nagyon fontos olyan országban, mint India, ahol a munkaerő több mint 90 %-a ebben az  «informális szektorban» dolgozik. Daniel Gluckstein aláhúzta annak fontosságát, hogy a Nemzetközi Egyetértés harca olyan körülmények között zajlik, melyben a tőkés rendszer válsága a háborúk kiterjedését és a kizsákmányolás súlyosbodását provokálja. A munkásosztály előtt két alternatíva van: asszisztál ehhez vagy az osztályfüggetlenség területén marad.  

64-en szólaltak fel, az indiai és a nemzetközi szónokok egymást váltották. Az indiai felszólalók kiemelték a Modi-kormány politikája és a multinacionális vállalatok elleni küzdelmet. Ismételten felveti a munkásmozgalom függetlenségének kérdését a munkásmozgalom hivatalos vezetőinek állásfoglalása a Brexit ügyében Nagy-Britanniában, vagy az USA-ban Hillary Clinton támogatása. Ahogyan egy indiai delegált is rámutatott, az ottani szakszervezeti vezetés se reagál a Modi-kormány erőszakos csapásaira.   

Sok volt a munkás, dolgozó nő a delegáltak között. Az indiai delegátusok 20 városból érkeztek és 22 gazdasági szektort képviseltek: bányák, kikötők, autóipar, vendéglátás, egészségügy, oktatás. 30 szakszervezeti önkéntes 3 napon át csak a szervezést segítette. Útbaigazító plakátok jelezték a konferenciát, vörös zászlók lengtek az oszlopokon.

A világkonferencia számos kezdeményezést is rögzített.

A tanácskozás támogatásáról biztosította a sztrájkolókat, munkástüntetőket és fiatalokat, kiemelve az Amazon sztrájkját Németországban, a mexikói pedagógusok mozgalmát, az egészségügyi dolgozókét, a dél-afrikai egyetemi hallgatók és munkások mobilizációját,  a brazíliai diák- és munkásmozgalmat a Temer-kormány ellen.
A konferencia szintén elkötelezte magát a háborúk és megszállások ellen, ezek között a Minustah ENSZ-csapatok Haitiból való kivonásért vívott harc, Mauriciuson a Diego Garcia amerikai katonai bázis bezárásért küzdő kampány,  és a zimbabwei agrárreformok miatt az országra  mért nemzetközi szankciók megszüntetésének követelése mellett.

A 7 ország (Afganisztán, Dél-Afrika-Azánia, Belgium, USA, Franciaország India, Oroszország) fiatal delegátusainak felhívása és  Rubina Jamil (Pakisztán) mozgósítása mellé álltunk a 2017-es nőnappal kapcsolatban (utóbbi: http://radikalisbal.blogspot.hu/2016/10/nok-az-orosz-forradalomban-1917-marcius.html)  

Persze számos kezdeményezés született az egész világon tapasztalható, a munkásaktivákat sújtó  megtorlással szemben, a kínai aktívák börtönbe csukása, a romániai Romeo Beja, az 1999-es bányászsztrájk volt vezetőjének letartóztatása, a mexikóI Palenque 156 egészségügyi dolgozójának sztrájktevékenység miatti elbocsátása ellen.

Végül pedig a konferencia úgy döntött, javasolja minden országban, ahonnan delegáció érkezett, hogy az indiai nagykövetségekre küldjünk nemzeti küldöttséget a Maruti Suzuki 4 és fél éve bebörtönzött, sztrájkot szervező és szakszervezetet létrehozó 11 munkásának szabadonbocsátása érdekében. A Suzuki a szakszervezet alakítását nem ismeri el és a kormány segítségével 114 munkást börtönbe csukatott. A kiszabadultak közül ketten eljöttek a konferenciára, ismertették az eseményeket és felhívást bocsátottak ki 11 társuk érdekben, ehhez csatlakozott a tanácskozás.   

A háborúk minden földrészen jelen vannak. Az USA szította háborús feszültség India és Pakisztán között katonai konfliktushoz vezetett, halálos esetek tucatjait eredményezte. A konferenciára igyekvő 9 pakisztáni szakszervezeti küldött beutazási engedélyét megtagadták, a bangladesi küldötteket pedig rendőri ellenőrzés akadályozta. Az afgán aktivisták javasolták, hogy baráti üdvözletet intézzünk a 9 pakisztáni munkásszervezeti felelőshöz: «India, Pakisztán és Afganisztán népei testvérek, ne hagyjuk magunkat megosztani a határok vagy kormányaink által!».

Több mint két napon át intenzív viták zajlottak – csak az étkezés és a teaszünetek szakították meg, melyek alatt lehetőség adódott a találkozókra, egymás megismerésére.
A kezdeményezések között szerepeltek a Mauriciustól Afganisztánon át Haitiig a külföldi csapatok megszállása elleni kezdeményezések.  Ugyanígy a munkásaktivisták elleni megtorlások Indiában Kínában, Romániában és Mexikóban. A fiatalokat teljesen érthetően érzékenyen érinti a Dél-Afrikai diáklázadás, ahonnan hárman jöttek tanuskodni.

A konferenciát 48 ország készítette elő és támogatta, számos üdvözlő üzenet érkezett a világ minden tájáról.

Az elnökség, melyet az első napot 15 ország képviselőiből választották, szombat délután ismertette a manifesztumot, melyet a delegáltak széles körben írtak alá. A kontinuitás biztosítására bizottságot választottak, amely gondoskodik a tanácskozás minden nyelven széles körben ismertetéséről is.  


A Mumbai-i konferencia – siker, vele új korszak nyílt. 

2016. november 25., péntek

November 18-20: világkonferencia a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen (2.rész)

 «Nemzetközivé lesz a világ»



A magyar delegáltak (Droppa György és Benyik Màtyàs) bevezető videója és  jegyzete:










Az esemény pozitívumai:

· mindenki nyíltan, örömmel és szeretettel fogadott bennünket
· az elnökségi üléseket mindenki számára nyitottan és ebédidőben csinálták
· a szervezés egyes elemei, pl. a nagygyűlés a szabadban a kertben nagyszerűek voltak
· széles volt a résztvevők köre (összesen több mint 300 fő, 28 országból, benne a helyiek több mint   200   fő).   Minden   kontinensről   eljöttek:   a   nagy   országok   (pl.   Kína,   Brazília, Oroszország,  USA)  mellett   a   középhatalmak   (pl.   Németország,   Nagy-Britannia, Franciaország,Olaszország,Törökország, Mexikó, Dél-Afrika (Azánia), Ausztrália, stb.) és a kis országok (pl. Mauriciusz, Togo, Portugália, Ukrajna, Románia, Chile, Haiti, Benin, Dél-Korea, stb.) képviselői is
· sok   országból   küldtek   támogató   leveleket,   akik   személyesen   nem   tudtak   képviselőket küldeni: Ausztria, Banglades, Burundi, Kanada, Cseh Köztársaság, Ecuador, Görögország, Izland,  Japán, Norvégia, Pakisztán, Peru, Fülöp-szigetek,    Lengyelország,   Puerto Rico,Rwanda, Spanyolország, Svájc, Tunézia
· szociális fórum jellegű volt, a helyi szakszervezetek masszív jelenléte jól kidomborodott, a pártok   visszafogottan   jelentek   meg,   saját   logókat,   sarló-kalapácsos,   vörös   csillagos szimbólumokat nem láttunk a teremben, de a vörös szín dominált a pódium mögötti falon
· az ellátás egyszerű és jó volt

Az esemény negatívumai:

· tolmácsolás   elég   gyengére   sikerült,   főleg   az   alkalmazott   berendezés   (elavult   URH-s zsebrádiós technika) miatt; a szervezők nem próbálták ki előtte, hogy hogyan fog működni; a külföldiek jelentős része gyakran lemaradt a szónokok beszédeiről, de egyes tolmácsok(pl.spanyol és francia) magas színvonalon végezték a dolgukat
· a   programok   többórás   csúszásokkal   kezdődtek   részben   szervezési,   részben   technikai, műszaki problémák miatt
· a   nagy  létszámú  delegáció   mozgatása,   szállítása   nem   volt   problémamentes;   mi   pl.  3 különböző szállodában voltunk elszállásolva az ottlétünk alatt
· a konferencia helyszínén az első napon (nov.18.) 10:30 h-kor közölték, hogy van reggeli
· sajtó nem jött, az esemény elszigetelt maradt
· a konferencia termet túlhűtötték, a légkondi miatt megfáztunk
· címlista központi gyűjtése elmaradt, így nem rendelkezünk a résztvevők adataival, csak a személyesen kapott elérhetőségekkel
· egyes   küldöttek   (pl.     brazil,   török,   román)   kommunikációs   gondjai,   mivel   semmilyen nemzetközileg elterjedt idegen nyelven (angol, francia, spanyol) nem beszéltek
         · több helyi angolul beszélő szónokot alig lehetett érteni a borzalmas kiejtése miatt
· az indiai felszólalók gyakran használtak helyi nyelveket, melyet mi nem tudtunk követni,
már csak azért sem, mert a felszólalók többségét tolmácsberendezés nélkül is értettük, így a kevés készüléket átengedtük azoknak, akik nem beszéltek idegen nyelveket
· az   elnökségi   tagok   egymás   mögött   három   sorba   való   kiültetése   a   színpadon,   régi pártkongresszusokra hajazott

Egyéb gondok és tapasztalatok:

· az 1000-es és 500-as rúpia forgalomból történt kivonás miatt órákat kellett várni a mumbai repülőtéren a pénzváltásra, ahol a 10 váltófiók közül csak egy működött. A kormány akciója a konferencia lebonyolítását is nehezítette
· nem sikerült feltérképezni, hogy Mumbai mekkora nagy város. Különféle források szerint 6-22   millió   közötti   számok   hangzottak   el, a differencia a szűk belváros (Mumbai   City) lakosságszáma és a közigazatásilag a városhoz tartozó (Greater Mumbai) teljes lakosságát jelentheti
· órákat töltöttünk el a helyi közlekedéssel, a zsúfoltság még bennünket, tapasztalt utazókat ismeglepett. Isztambul, vagy Rio de Janeiro ehhez képest csak gyenge kezdők. Az állandó forgalmi dugók miatt, különböző szállodákból a konferencia helyszínére való eljutás nagyon sok időt vett igénybe
· általában   nincsenek   zebrák   felfestve,   a   gyalogosokat   semmi   nem   védi.  A  belvárosban néhány helyen van csak közlekedési lámpa
· gyalogosjárdák   többnyire   nincsenek,   ahol   mégis,   ott   járművel   is   közlekednek,   a forgalommal szemben is. A gépkocsisávok csak a belvárosban vannak részben felfestve, így annyi jármű közlekedik rajta, amennyi nagyon szorosan elfér. Nagyon kevés a közlekedési lámpa. A gyalogos semmi elsőbbséget nem élvez. Az úton való áthaladás életveszélyes. Ennek   ellenére   valószínűleg   kevés   személyi   sérülés   van   köszönhetően   annak, hogy mesterien vezetnek, jó reflex-szel és széles látószöggel, minden irányban vannak szemeik. A járművezetők kezei a kürthöz vannak "bilincselve", fék helyett folyamatosan a dudát nyomják. Emiatt óriási a zaj.
· Van   két   Metro   vonaluk   (magasvasút),   villamost   nem   láttunk.   Nagyon   kevés   a   busz, életkorukat kb. 40 évesre becsültük
· hiába vannak 4-6 sávos főutak, ezek nem gyorsítják a közlekedést
· irdatlan szemét és mocsok mindenütt
· a nyomornegyedek beépülnek a modern, többemetes épületek közé és a főutak mellé
· az iskolákból kijövő gyerekek és ruházatuk is tiszták és rendezettek
· annak ellenére, hogy az indiak nagyon nehéz körülmények között élnek, a konferencia helyi férfi küldöttei egyszerű, de tiszta öltözetben, a nők nagyon változatos színű és mintázatú szárikban jelentek meg
· kéregető koldust csak a felkapott turistahelyeken találtunk, de ott is kevesebbet, mint itthon
· a nyelvi nehézségek ellenére sem próbáltak bennünket átverni, legalábbis sem a taxis, sem a tuk-tukos   (3   kerekű,   kétütemű,   fedett   személyszállító   motorkerékpár),   sem   a   dharavi nyomortelepen felfogadott idegenvezető. Utóbbinak kialkudott 1200 rúpiás díját 2 ezres címletből akartuk rendezni, de a visszajáró pénzt nem tudta nekünk kifizetni. Fel kellett váltani, ezért odaadtuk neki. 15 percet vártunk, már-már aggódtunk, hogy búcsút mondhatunk a 2 ezres bankónknak, amikor az idegenvezető visszajött és becsületesen elszámolt, segített tuk-tukost találni, aki visszavitt bennünket a szállodánkba
· a Dharavi nevű nyomornegyedben komoly ipari tevékenység is folyik szakmák szerint (pl.
bélmosás, bőrfeldolgozás, ruhamosás, vasalás stb.) valószínűleg olyan bérekért, amit máshol nem   vállalnak   el   ezekért   a   munkákért.   Sikátorokon   keresztül   haladtunk   a   műhelyek megtekintése   érdekében.   Csodálkozva   kérdezték,   hogy   miért   érdekel   bennünket   a szegénység. Mondtuk, hogy össze szeretnénk vetni az övékét az otthoni szegénységgel.

Környezetszennyezés:

· 15 km-re a szárazföldtől, Elephanta szigetén is borzalmas a környezetpusztítás, a száraz
tengerfenék apálykor teljesen fekete. Áttetsző tengert sehol sem láttunk
· a beépítetlen telkekre minden szemetet bedolbálnak. Köztisztaság nem létezik. Mindenütt sok a szemét
· a sikátorokban folyik a szennyvíz, a burkolatlan utakon szemétben taposunk
· az utakra óriási forgalmi nyomás nehezedik, szinte állandó a dugó, a sok kétütemű jármű
miatt a légszennyezettség olyan mértékű, hogy a kialakult szmog miatt néha még a Nap sem látható. Többször tapasztaltuk, hogy a belváros felé haladva, fokozatosan eltűnik a Nap

Politikai értékelés, tanulságok:

· az   előterjesztett   4  oldalas végső   határozatot   (manifesztumot) egyhangúlag   fogadták   el, amelyre egyénileg és szervezetileg is lehetett csatlakozni. Mi éltünk ezzel a lehetőséggel: aláirtuk személyes minőségünkben, illetve az ATTAC és a SZAB, az Egyetértés magyar hívei nevében
· Többekkel együtt javasoltuk, hogy egy rövidebb záródokumentum szöveg ütősebb lenne, de csak a helyesírási hibákat javították ki. Tanácsoltuk, hogy a megalkotott 4 oldalas szöveg elé tegyenek egy rövidebb összefoglalót. Javaslatunkkal egyetértettek
· az   indiai   résztvevők   összeszervezettségét   jól   mutatta,   hogy   a   szónokok   különböző jelszavainak bekiabálására  mindig jelentős,  és erőteljes  válaszok  érkeztek (skandálás)  tömeg részéről
· Amennyiben lesz rá pénzünk, a jövőben szívesen meghívnánk Magyarországra a következő előadókat: Ms. Gloria Martinez (Mexikó), Mr. Ney Ferreira (Brazília), Mr. Alan Benjamin (USA), Mr. Mark Vasziljev (Oroszország) (történész, 1956-nak is kutatója), Mr. Mandlenkosi Phangwa (Dél-Afrika).
· a hozzászólok kontinenstől, régióktól függyetlenül a fő kérdésekre koncentráltak, nem volt locsi-fecsi.  Amennyiben   helyi   ügyek   merültek   fel,   azokat   is   mindig   a   konferencia fő kérdéseivel összefüggésben vetették fel
· Akikkel beszéltünk, vagy interjút készítettünk, meglepő tájékozottságot mutattak az Orbán kormány rasszista, idegengyűlölő politikáját illetően. Az Orbán kormánynak sikerült rossz hírünket eljuttatni az egész világba
· az indiaik, az amerikaik, a dél-afrikaiak énekeltek is, ezzel mindig felrázták a közönséget,
akiknek figyelme a hozzászólások monotomiájától már kezdett lankadni
· népszerűségünket az is növelte, hogy kb.  tíz esetben egyenként 4-6 perces videó interjúkat csak mi készítettünk, a felvételeket többen kérték megküldeni
· A konferencia   szervezői  megtalálták  a  módszert   és  a  fő  hangsúlyt  a  prekáriusok  és   a kizsákmányoltak érdekeinek képviseletére (nálunk idehaza is kellene)
· A nagygyűlésre   különböző   prekárius   munkavégzést   folytató   csoportok   képviselőit   is meghívták, és mikor róluk beszéltek, kérték, hogy tegyék fel a kezüket
· A nagygyűlésen személyesen is bemutatták azt a két jelöltet, akiket a közelgő Mumbai-i
választásokon indítanak
· Mindig kellenek kulturális performanszok, mert ezek teszik változatossá és érdekesebbé a rendezvényeket.

Azonnali teendők:


· Köszönő levél angolul 
· Értékelés angolul és magyarul
· Beszámoló (szóban, írásban)
· Ígéretek teljesítése (videófelvételek, fényképek megküldése)
· A konferencián összegyűjtött névjegyek, kontakt adatok átnézése és egyeztetése
· Tüntetés szervezése a budapesti indiai követség elé  (szolidaritás a Maruti gyár 9 elbocsátott és   bebörtönzött   munkásának   kiszabadítására.   Itt   összehangolt   akció   kellene, ennek időpontját egyeztetni kell)


Budapest, 2016. november 24.